Tíz éves munkáját gyűjtötte össze és szerkesztette egybe Faragó Maia, bemutatkozó könyvében, A Lélek szirmaiban.
A szerzőnő első könyvének hat fejezete – történetekkel és versekkel (szám szerint 52-vel) – mesél a ciklikusan ismétlődő lélekszirmok útjáról, melyek Életünkben végig mennek Bennünk: amikor még remélünk, amikor csalódunk, amikor újra kell kezdenünk, és amikor megérthetjük, hogy értünk volt minden, és elérhetjük a harmonikus boldogság lebegő állapotát.
A személyes ihletésű verseskötet, mely prózai műveket is magába foglal, azért hiteles, mert szerzője személyes tapasztalatként írta le minden alkotását a könyvnek, egyedi írói stílusában. Mindenen keresztül ment, amiről ír, és most érte el annak az állapotnak a megélését is, mely a könyv végén van, s ahová reméli minden Olvasó eljut az életében.
A kötet idén nyáron jelent meg, két hónapos kivitelezési folyamat után – magánkiadásban. Hogy mit jelent ez? Erre nyújt választ bővebben a szerző blogsorozata, melyet saját művészeti Otthonában osztott meg a könyv keletkezésének körülményeiről, hátteréről és a magánkiadás lépéseiről.
A Lélek szirmai példányaiban már 17 különböző településen hullajtotta el szirmait Magyarországon, bemutatásra került a Magyar Katolikus Rádió- Meghívó c. műsorában, valamint hivatalosan a szerző szülővárosának könyvtárában is a Könyvhéthez kapcsolódóan, szeptember 7-én.
„Meghaltam és újjászülettem.
Darabjaimat összeszedtem.”
Ismerős?
Időnként az igaz változáshoz támogatásra van szükségünk, és nincs ezzel semmi baj.
Ha te is így érzed, akkor ez a könyv Neked szól.
Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
A művészetek felé irányuló érdeklődésem már gyermekkoromban megvolt: nagyon érdekelt a zene, az éneklés, a filmek. Ez egyre szorosabb „viszonnyá” vált és szeretetem kialakulása egyre csak mélyült, szerteágazó érdeklődésemet több művészeti ágban is kamatoztattam később. Nemcsak több felé irányult a figyelmem, ezekben személyemet is felfedeztem és fejlődtem; a művészet bevonzott mai napig tartó barátságokat, életre szóló élményeket, a nyelvek felé megélt szerelmemet – mivel az énekléssel egyre több dalt szerettem volna saját nyelvén elénekelni, ezért megtanultam magamtól spanyolul is, olaszul és portugálul egy picit.
A felsőfokú éveim alatt vált társammá az írás, annyira, hogy mire kijöttem a kapun, összeházasodtunk, és tíz éve élünk így egyben. Kommunikátori diplomám van, emellett színész képesítésem is, az írás, a tánc, a zene, az éneklés, a színjátszás végig kísértek eddigi utamon.
Mondhatni determinálva van a sorsomban, ahová mindig kilyukadtam, bármi másba is akartam volna fogni: alkotni.
Az alkotási folyamat nem ötletből jön, hanem ihletből, inspirációból – melyek segítenek abban, hogy kifejezze az ember maradandó alkotásban, a személyiségéhez, tehetségéhez legközelebb álló ágban, egy életeseményét, egy érzését, vágyát, elképzelt jövőjét, bármit – ami megihlette. Az alkotó is belső érésen megy keresztül mire alkotását létre tudja hozni.
Ez idő – az ember lehet tehetséges, ezt hozza magával, de mindig lehet fejlődni és tanulni. Ez pedig folyamat. Hosszú idő. Az én utam is az volt a művészeti ágakon belül, és szerencsés vagyok, hogy ennyi mindenhez értek, képeztem magam bennük és dolgoztam velük, mégis nekem is be kellett járnom ezt a belső utat, hogy megérkezzek oda, ami igazán lehet az én „művészetem„
Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Művészet… vajon ez kinek mit jelent? Érdekes elgondolkodni rajta. Az első, ami eszünkbe juthat: „azért válik valaki művésszé, mert ez a legjobb önkifejezési eszköze.” Valóban. Így tudjuk legtöbben, aki művész, felszínre hozni mindazt, ami bennünk él és dobog, amit életnek lehet nevezni.
Az én művészetem, amiben tényleg kiteljesedhetek és egyben beteljesedik minden alkotni vágyó álmom, az az írás. Még pedig azért, mert ebben találtam meg mind az emberi, mind az alkotói, művészi szabadságom a legjobban. Ez az a művészi közeg, amiben komfortosan és természetesen tudok mozogni. Ez, ami erőlködés nélkül áramlik ki belőlem a világra.
Nemcsak ezt jelenti: magamat kifejezni, másokat „szórakoztatni”, újat alkotni, hanem örökké tenni valamit, szabadnak lenni. Adni. A művészet krízisben vigasz, de bőségben is simogatást ad. Számomra ezt jelenti.
Akkor lett biztos ez a válasz bennem, hogy mi az én művészetem, amikor igazán megértettem, hogy a szavaknak van leginkább valós teremtő ereje.
Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?
Az, hogy írok… verseket, novellákat, regényeket, kritikákat, ajánlókat stb. ez mind a főiskolai éveimben kezdődött el rendszeresen. Ott osztottam meg először közönséggel az alkotásaimat. A visszajelzések pozitívak voltak: könnyen tudtak vele azonosulni, azt mondták sokan, hogy végre valaki kimondja azokat, amikre ők is gondolnak, ami bennük is él, de sosem tudtak eddig neki szavakban teret adni. Azért írok, mert én is szeretek, és ha az alkotó így éli ezt meg, nem kényszerként, akkor az alkotásban más is örömét leli, amennyiben értő szemekre bukkan. Mindig azt szoktam mondani: „lélek a lelket megtalálja, és ha szívből szól valaki, szívhez is fog érni.”
Maga a rendszeres írás most került vissza az életembe – megnyílt blogom, ahol több művészeti ágról szólok, melyekben tanulmányaim kapcsán jártas vagyok, értek hozzájuk, dolgoztam már velük/bennük, vagy személyes érdeklődésem miatt volt már közöm hozzájuk.
Így több művészeti témában, kategóriában olvashatnak reflexiókat, hozok saját verseket, színházi – zenés – film – könyvajánlókat, megosztok élményeket, kritikákat, megélt, igaz történetek krónikáit és beszámolókat. Szóval a blog sokrétű, elsősorban személyes tapasztalatokon és megéléseken alapszik, de folyamatos növekedésben van. Attól, hogy az írás az alapja, lehet podcast adásokat, és dalokat is hallgatni Nálam, melyek egyelőre feldolgozások.
Nagy örömmel tölt el, hogy lett alkotásaimnak egy Otthona, egy tárhelye, gyűjtőhelye, ahová kategóriánként szórhatom a lélekszirmaimat.
Ahogy első könyvemben is írom, a verseimmel, prózai műveimmel kívánom, hogy az Olvasók azokban leljenek örömöt, találjanak megnyugvásra, fedezzék fel saját hangjukat, teljenek meg hittel és reménnyel, hogy mindig van tovább. Nem akarom az életüket megváltoztatni, őket kioktatni, nem vagyok influencer, sem tanácsadó. A történeteimet próbálom rímekbe önteni, és szeretném ezeket megosztani. Szeretném az Olvasókat jó érzéssel megtölteni, segíteni, hogy ne érezzék magukat egyedül, hanem azt az erőt érezzék önmagukon belül, hogy folytassák, és menjenek előre a saját útjukon.
Minden művész érzésekkel „dolgozik” – szoktam mondani, ezért azt mondanám arra, hogy mi az, amit adok az embereknek: könnyet vagy mosolyt. Gondolatokat és inspirációt- remélem utóbbiakból a legtöbbet.
Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Nagyon szeretem Jane Austen regényeit. Azon kívül, hogy tartotta magát ahhoz, hogy nem úgy, mint neki az életben, az ő karaktereinek hosszas út bejárta során végül „nincs hiánya semmiben”, a karakterek mégis életszerűek, elég emberi mélységet kaptak, árnyaltak, nincs kifejezetten rossz, vagy jó. Valóban romantikusak, mégis úgy érzem realista vonás is van bennük bőven – hiszen miért lennének akkor ennyire népszerűek univerzálisan az üzenetei így, generációkon átívelve több, mint 200 éve?
Ahogy Ő írt és szólította meg a szíveket, az valami briliáns, kezdve ott, hogy alig 21 évesen írta meg legnépszerűbb regényét, a Büszkeség és Balítéletet. Mindenkinek azt kívánom, hogy akármilyen területről is, de legyen az Életben egy ilyen inspiráló ereje, „mentora”, akire elég gondolni, és máris bontja szárnyát, nemcsak a képzelet, hanem a továbblépéshez, kitartáshoz, újrakezdéshez lévő akarat, vagy alkotni vágyás, pl. nálam a toll, vagy billentyűzet a kezem alatt, ha Rá és műveire gondolok.
Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Egyrészt, az az út, amit eddig bejártam, hogy megtaláltam a saját stílusom és írói hangom. Ami természetesen folyamatos fejlődésben van.
Másrészt az első könyvemre, mely nemrég jelent meg, magánkiadásban, A Lélek szirmai címmel, az elmúlt tíz évbeli alkotásaimmal, hosszas gyűjtői, szerkesztői, és három hónapos kivitelezési munka után.
Ezen kötetem hitelessége abban rejlik, hogy a tartalmat nem csak úgy kreáltam magamból, hogy motiváló erőt, hitet adjak, hanem mert magam is megtapasztaltam, végigjártam az utat, és átéltem mindazt, amiről írok; és azért van aktualitása, mert most értem el személyesen is azt az állapotot és érzést, ahová a könyv elolvasásának végére remélhetőleg minden Olvasó eljut, mert ennek mindenkit meg kell érintenie az életben.
A könyv keletkezéséről és a magánkiadási folyamatról hosszabban írok itt.
Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Pont ezek – a mindennapok. Elég érzékenyen szemlélem azt, ami zajlik akár bennem, akár körülöttem, de akár a világban is. Ez bőven elég motiváció tollat ragadni. Főleg, abban a témában, amikben én leginkább mozgok: a kultúra, a művészet, mely nehezebb időkben főleg mentsvárat és vigaszt jelenthet.
Előre lendít és kizökkent a mélypontokról egy – egy szép alkotás látványa: tánc, dal, zene, ha látom alkotni, de konkrétan alkotás közben egy – egy társ művészeti ág szerzőjét/létrehozóját. Ha mást látok alkotni, nekem is megjön a kedvem hozzá. Hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire feltölt pozitívan.
Illetve, aki most leginkább inspirál, Ő a Párom. Ő inspirál, és ahogy a Mi világunkban éljük meg a dolgokat, azzal nyerek új s új ihletet. Örökké tenni így akár egy percet is.
Ő és a szeretteim a legnagyobb motiváló erők, szó szerint erők, tovább folytatni, mert sajnos eleve olyan körülmények között létezünk most még inkább szerintem, mely nem éppen motiváló abban, hogy tartsunk ki és menjünk előre.
Mi az, ami boldoggá tesz?
Ha egyre többet érezhetem a nyugalmat, a békét, a csendet, amit meglelek az Otthonomban. Ami szükséges, mind a minőségi alkotáshoz is, mind az én személyes létezésemhez.
Valamint az, hogy az „én tempómban élhetek.” Hogy érzem, hogy nem sietek sehová, ha nem fáj semmi, ha ráállok minden reggel a két lábamra, ha sétálhatok egy jót a szabad levegőn, ha egy pillanatot jól megragadok és sikerül azt úgy visszaadni, hogy azt érzem, hogy „kiürültem” benne, ha itt van velem a szeretteim ölelése, ha belenézek a Párom szemébe…egyszóval a kis, apró dolgok, melyeknek sajnos egyre kevesebben adnak jelentőséget, vagy élik meg így, prioritásként.
Mik a további céljaid ezen a téren?
Nagyon sok tervem van, melyek megvalósításra várnak. A blogom biztos, hogy folyamatos növekedésben marad.
Elkezdem a második könyvem, mely egy regény alakot fog ölteni. Az inspiráció egy valós dologból érkezett, onnan ihletté formálódott, és félig már benne is van a kéziratban a tollam tintája…
Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!
Meséljen helyettem a blog. Mindenkit szeretettel meghívok, látogassanak el Hozzám, és remélem sok inspiráló gondolattal, újdonsággal fognak találkozni!
Ne felejtsd el megadni az összes olyan elérhetőséged, ahol a munkáidat láthatjuk!
A blog sokkal többről szól, mint a könyvem. Igazából már „beleszületett” a felületbe. Sokan úgy vélik, a blog csak a könyvemhez tartozik, ez annyiban igaz, hogy már van egy külön menüpontja is az oldalon, azonban nem csak arról szól, sőt, a blogomon van tíz művészeti kategória, amiben írok.
A közösségi felületeken lévő anyagok, inspiráló gondolatok 98%-ban sajátok, nem másolok, csak akkor, ha az megihlet engem is és egyetértek vele, de mivel ez saját felület, saját gondolatok osztódnak meg rajtuk!
Mail: maia@lelekszirmok.hu
Szerzői felületem:
https://azenkonyvem.hu/olvasok-konyvesboltja/szerzoink/farago-maia/
A könyv megrendelhető a következő linken:
