Csak egyféleképpen menekülhetünk a saját történetünkből… – ajánló Alix E. Harrow Tízezer ajtó c. regényéhez

Csak egyféleképpen menekülhetünk a saját történetünkből… – ajánló Alix E. Harrow Tízezer ajtó c. regényéhez

A Hugo-díjas Alix E. Harrow első debütáló regényéről, a Tízezer ajtóról fogok nektek írni, amely idén tavasszal az Agave Könyvek gondozásában jelent meg. A kötet nemcsak azért keltette fel a figyelmem, mert az egyik kedvenc zsánerembe, a fantasy-ba sorolható, hanem azért is, mert a fülszöveg és a könyvborító alapján olyan élményt és hangulatot ígért, mint a tavaly megjelent Erin Morgenstern regények, amik nagyon a szívemhez nőttek.

A kirekesztettség a regény egyik fő motívuma, mivel egy félvér lány a főszereplő, ezért egy nagyon aktuális és szívet melengető idézettel nyitnám az ajánlómat az elfogadásról:

Természetesen nincs olyan, hogy bukott nő, hacsaknem olyasvalakiről beszélünk, aki az imént esett hasra a küszöbön. Ennek a világnak az az egyik legbajosabb tulajdonsága, hogy a társas szabályai egyszerre merevek és önkényesek. Megengedhetetlen testi szerelembe bonyolódni a hivatalos házasságkötés előtt, kivéve, ha valaki fiatal és jómódú. A férfiaknak merésznek és határozottnak kell lenniük, de csak akkor, ha világos a bőrük. Helyzetétől függetlenül bárki szerelembe eshet, de csak akkor, ha az egyik fél nő, a másik pedig férfi. Nyomatékosan kérlek, kedvesem, hogy ne ilyen mondvacsinált határok igazgassák életed útját. Elvégre léteznek más világok is.

A történet a tizenkilencedik század végén és a huszadik század hajnalán játszódik, így a stílus is ezt a hangulatot idézi. Rengeteg gyönyörű hasonlat és szép gondolat sorakozik a könyvben, és már ezért érdemes elolvasni, de aki jobban szereti a cselekményesebb, kalandokkal teli regényeket, az az elején csalódhat. De csak az elején! A pörgősebb történeteket kedvelőknek  is lesz jó élménye bőven a kötettel kapcsolatban, csak meg kell várnia, míg a könyv feléhez ér. Igen, a Tízezer ajtó lassan indít, de bámulatos atmoszférát teremt. Egy kislány szemszögéből mutatja be a nagy és érthetetlen világot, a felnőtteket és a rejtélyes ajtókat, amelyek egy-egy másik világra nyílnak. Tízezer ajtót említ a cím, de több is van annál. A könyv során számos világgal megismerkedünk, de legfőképp a saját világunk múltjával és ádáz világformálóival, amelyben főszereplőnk, January anyja is született, valamint Írott tengerekkel elárasztott szigetvilágával és bűbájjal bíró szóműveseivel.

Azok, akik nem csak távolról ismerik a könyveket– akik dohos könyvesboltokban töltik a szabad délutánjaikat, és titkon megcirógatják az ismerős kötetek gerincét–, tudják, hogy az átlapozás elengedhetetlen része az új könyvvel való ismerkedés folyamatának. Ilyenkor nem a szavakat kell elolvasni, hanem a szagokból benyomást szerezni, amelyek por- és rostfelhővel libbennek fel a lapokról. A könyv tűnhet drágának és minőségi kötésűnek, vagy túlságosan silány, elmosódott, kétszínű nyomatnak is, esetleg érződhet rajta, hogy ötven évig érintetlenül raboskodott egy szivarozó öregember otthonában. A könyvek illata árulkodik az olcsó izgalmakról, a fáradságos tanulásról vagy a megoldatlan rejtélyek irodalmi súlyáról.

January egész életében arra vágyott, hogy szeressék őt, mégis mindenki cserben hagyja. Az anyja eltűnik, amikor még csak kisded, az apja folyamatosan úton van, nevelőapja pedig, aki a gondviselője és apja munkáltatója is egy személyben, szeretetét megbéklyózó szabályokhoz köti. Hogyan tudhatná meg ez a lány, hogy mi az igazi szeretet, vagy a szerelem? Ha elolvassátok a könyvet, kiderül.

Minden ízében különös érzés olyasvalakibe botlani, akinek vágyai csaknem azonos formát öltenek a sajátoddal. Mintha a tükörképed felé nyújtanád a kezed, de az ujjaid egy meleg testet tapintanának. Ha ér valaha akkora szerencse, hogy megtalálod ezt a varázslatos, törékeny szimmetriát, remélem, lesz annyi bátorságod, hogy mindkét kezeddel megragadd, és ne engedd el.

“A regény a regényben, amelyben egy újabb regény van elrejtve” típusú szerkezet a Csillagtalan tengert idézte fel bennem, a számtalan átjáróval és messzi világokkal tűzdelt világ pedig a Minden szív kaput nyit regényt. Mind a két történetet nagyon szerettem és a mai napig szívesen gondolok vissza rájuk. A Tízezer ajtó is beállt ebbe a sorba, mert egy nagyon szép regény a szeretetről és a szerelemről, az emberi mohóságról és a hatalom természetéről, de legfőképp a szavak mágikus erejéről. Egy elvarázsolt regénybe bújtatott szerelmes levél a mesékhez és mítoszokhoz. Ajánlom azoknak, akik a fentebb említett könyveket szerették, és azoknak is, akik szeretnek varázslatos világokban és gyönyörűen fogalmazott regényekben elveszni.

A regény jelmondatává vált idézettel búcsúznék, amelyet én is gyakran megtapasztalok a munkám és olvasás során is:

Csak egyféleképpen menekülhetsz el a saját történetedből, mégpedig úgy, ha belopódzol valaki máséba.

 

A könyvről még:

moly.hu

Agave webshop