Simon Stålenhag köteteiben mindig van valami gyönyörű és baljóslatú egyszerre, ahogy már az Eletronikus állam című könyvével kapcsolatban is írtam. A svéd művész nemcsak a történeteit, hanem magát a köteteinek a törzsét szolgáló illusztrációkat is maga készíti, gyakran a szövegek csak kiegészítik a képek által sugallt sztorit, megerősítik a hangulatot. Harmadik letaglózó erejű könyvét hoztam el mára nektek, amely a Könyvhétre jelent meg, ez pedig A labirintus.
A szerző ismét a jövőbe kalauzol el minket és annak is a sötétebb, disztópikus világába, amelyben az emberiséget megtámadta egy rejtélyes jelenség és védekezni, bujkálni kényszerült ellene. Túléltük, de az erőforrásokért kemény harc folyik, a menedékekre szigorú ellenőrzést követően lehet bejutni. Az emberek vagy behódolnak ennek a rendszernek, vagy lázadnak ellene.
Az emberiség megmentése érdekében korlátozott ideig embertelenségre kényszerültünk.
Simon három karaktert állít középpontba. A főszereplőnk egy doktornő, akinek nagy szerencséje volt a világégés során, a szakértelmére szükség van, így nem volt kérdés, hogy menedéket kap, ahogy a bátyja, Matt is vele tarthatott, a biztonságiakhoz került és fegyverrel állta azoknak az útját, akik be akartak jutni egy ilyen helyre. Harmadik szereplőnk Charlie, a problémás, árva kiskamasz, akit maguk mell vettek. Így hárman indulnak útnak a felszíni állomásnak, hogy karbantartsák és elvégezzék a méréseket. Csak hárman, de nem mindenki éli túl ezt a rutineljárást.
Amit tettünk, helytelen volt. De pusztán abból, hogy egy cselekedet rossz, nem következik, hogy tartózkodhatsz a végrehajtásától. Akkor semmiképp, ha ez az egyetlen megmaradt lehetőség.
Ha nincs más kiút.
A képek és a történet is végig komor és sötét, egy disztópiába oltott thriller, amely bár a külvilágban játszódik, az állomást és a történéseket láthatjuk magunk előtt, tulajdonképpen egy kamasz lelkivilágát adja vissza, aki elvesztett mindent és mindenkit. Mire emlékszik egy gyermeki elme? Mire képes, hogy leküzdje a fájdalmát? Vannak olyan helyzetek, amikor a gyilkosság megbocsájtható? Bár válaszokat nem kapunk, de Stålenhag ezeket a kérdéseket fejtegeti és ülteti el az olvasójában is. A labirintus egy gyorsan kiolvasható, mégis lassú folyású, súlyos történet, így azoknak ajánlom, akik nem valami habos-babos olvasmányra vágynak, hanem a sötét és kegyetlen jövőbe.
Ha tetszett az ajánló, itt tudhatsz meg a könyvről többet: