Kötelező mizéria: kell ez nekünk?

Kötelező mizéria: kell ez nekünk?

Két szót mondok, emlék lesz belőle: kötelező olvasmányok.

Na, mármost! Vagy akut hidegrázást kap a kedves olvasó ennek láttán, vagy bárgyú mosollyal az arcán nosztalgiázik, hogy mennyivel kellemesebbek voltak azok a nyarak, amikor első könyvbéli szerelméről: Boka Jánosról, Baradlay Richárdról, netán éppen Bornemissza Gergelyről olvasgatott a diófa árnyékában. Bevallom, nálam a magas, komoly, ám mégis kedves és érzékeny Boka volt a befutó. 

Ahogy jobban belegondolok, nem is tudom, hogy a fiúk kibe lehettek szerelmesek. De most komolyan? A kötelező irodalom tömve van bugyuta vagy épp kegyetlen női szereplőkkel, akik csak a megmentőjüket várják, vagy a háttérben keverték a … krémet. Aki kedvelhető, szerethető lett volna, mellékszereplőként sínylődött a kötelezők színpadán.

Az én hitvallásom a következő: a kötelezők többsége fantasztikusan jó!

Kimondtam, leírtam, immáron visszavonhatatlanul itt áll tanúbizonyságul. Bármikor az arcomba nyomható, nem fogom letagadni. Ha ezt közölné bárki is a gyermekkori énemmel,  jó eséllyel dacosan hozzávágna valamit, ami a keze ügyébe esik: focilabda, dugóspuska vagy az egyetlen Barbie baba repülne felé a légen keresztül. Akkoriban kimondottan jó voltam kislabda dobásból, így garantálom, hogy célt is érnének. Tisztán emlékszem, hogy képtelen voltam végigolvasni a Tüskevárat, de annyiszor forgattam, hogy megtaláljam a megfelelő válaszokat az olvasónaplóba, hogy teljesen lerongyolódott azon a nyáron, a fedőlapját talán el is hagytam. A Pál utcai fiúkat viszont többször is elolvastam, és az Egri csillagok is tetszett. Minden más küszködés volt. Ezt az olvasónaplós témát egyébként sem értettem: miért fontos, hogy Matula bácsinak milyen színű volt a bal zoknija? Akkor sem, és most sem tudom megérteni ennek a jelentőségét.

“Mert olvasni is jó, meg aludni is jó. Mikor olvasok, úgy érzem, mintha egy másik embernek a lelke volna bennem, és ez gyönyörűség; mikor pedig alszom, úgy érzem, mintha az én lelkem volna egy másik emberben; és ez is gyönyörűség.”

(Gárdonyi Géza: Az én falum)

Engedjétek meg, hogy kimosakodjak kicsit, kiegészítsem a fenti sokkoló mondatot. A kötelezők többsége fantasztikusan jó, azokat felnőtt fejjel hihetetlen mód lehet élvezni. Így már elviselhetőbb, igaz? Fontos fegyvertény, hogy az általános és középiskolában olvastatott szépirodalom tetemes százaléka nem gyermekeknek íródott. Attól, hogy esetleg épp fiatalok a szereplők, netán gyerekek, nem lesz automatikusan gyerekkönyv. Gondoljunk csak a tipikusan mumus Kincskereső kisködmönre. Csak az említésétől tikkelni kezd a szemem. Ha ezt az elvet követnénk, szívesen elolvastatnám a srácokkal mondjuk William Golding: A Legyek Ura című remekét.  Szerencsére azért egy-két könnyebben emészthető olvasmány is előfordul, többek között Rejtő Jenő vagy épp Szabó Magda: Abigélje.

Ahogy böngésztem úgy látszik, hogy alsóban azért már sokat javult a helyzet, betörtek a ténylegesen kornak megfelelő könyvek is, ha más nem, ajánlott olvasmányként (Hana Doskocilova: A kisvakond nadrágja, Jean de Brunhoff: Babar király, Benedek Elek: Szélike kisasszony, Csukás István: A téli tücsök meséi). Felsőben viszont úgy tűnik, marad fixen: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Gárdonyi Géza: Egri csillagok, Jókai Mór: A kőszívű ember fiai, Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője, Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig, Tamási Áron: Ábel a rengetegben. Most a gimnáziumi olvasmányokba nem is másznék bele. Nagyon nehéz és összetett kérdés ezek esetleges lecserélése. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi, mind-mind zseniális írók (természetesen a többiek is), akik nevével és munkásságával illik tisztában lenni. Épp ezért én sem tudnám egyértelműen letenni amellett a voksomat, hogy el kell őket távolítani és valami csodás könyvet pakolni a helyükre, amitől mindenki varázsütésre olvasó emberré nevelkedik.

Érdemes lenne azonban fontolóra venni, hogy a fenti listában szereplő könyveket kellett már 40 éve is olvasni, ám az elmúlt években rengeteget változott a nyelvünk, a szókészletünk. Így a szavak, kifejezések egy része már nem mond nekik semmit, főként mivel szegénykéim se németül, se latinul nem beszélnek. Lehetne könnyebb köteteket választani, amelyek rövidebbek, de ugyanolyan értéket hordoznak. Gárdonyi például töménytelen elbeszélést írt, és Jókai keze alól se csak Az arany ember meg a kőszívű került ki, tudott ő alkotni négyszáz oldal alatt is. Az is sokkal barátságosabb megoldás lenne, ha egyszerűen választhatnának egy előre összeállított listából, mondjuk tessék, itt van minden szépírónktól öt-öt könyv, lehet válogatni. Igen Pistike, a legrövidebbet is olvashatod, de akkor válassz mellé egy másikat is, hogy legyen fixen 150 oldal.

„Levetkőzött, lefeküdt, de nem aludt. Az ő levetkőzése (ne méltóztassanak megijedni) nem lesz leírva részletesen, mert az megbotránkoztató jelenet a művelt emberi fogalmakban. Hogy miért? Hát tudom is én. Csúnya, tehát leírhatatlan. A nő levetkőzésében poézis van; ha jól van írva, a női test finom, bolondító illatát érzi ki a betűkből az olvasó a nyomdafesték helyett, de egy férfi levetkőzése, pfuj, említeni se merészelem. A szoknyához akár ódát, dithirambot szabad írni, de a nadrágnak »kimondhatatlan« a neve is. És miért? Hát isten tudja. És mit bizonyít? Talán azt, hogy a férfi inesztetikusabb teremtmény a nőnél? Alkalmasint csak azt, hogy aki az illőt és illetlent kigondolta, nagy szamár volt.”

(Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője)

Ha beleszeretsz a könyvekbe, akkor idővel úgy is előkerülnek a szépirodalmi művek, és egyszer csak ráébredsz, hogy milyen csodás gondolatokat hordoznak. Meglepetésként ér, hogy Gárdonyi romantikus regényei párjukat ritkítják, Jókai tényleg remek elbeszélő (tehát a magyar tanárok mégsem hazudtak), Mikszáth humora pedig egyenesen frenetikus. Csak idő kell ahhoz, hogy megérjen hozzá az ember, megértse a történelmi kort vagy lelkiállapotot, amiben íródtak. Ehhez sokat kell tanulni, tapasztalni, élni.

Olvassatok szépirodalmat, mert az menő!

A kiemelt kép forrása:

https://pixabay.com/photos/boy-laughing-reading-kid-child-2604853/

További képek forrásai:

https://pixabay.com/photos/books-boys-forest-park-vintage-2863724/

https://pixabay.com/photos/kids-reading-book-child-1550017/