A Lovecraft földjén 2020 nyarán meg az Agave Könyvek gondozásában. Mark Ruff írónak idehaza ez az első kiadott könyve, ám külföldön 1988 óta jelennek meg írásai, főképp thriller, science-fiction és képregények formájában. Aktuális, kozmikus horrorból, gótikus fantasyből és tudományos fantasztikumból táplálkozó regénye egyöntetű kritikai sikert aratott nemzetközi szinten mind a szépirodalmat, mind a sci-fit/fantasyt olvasók körében, viszont a magyar olvasók már kevésbé fogadták üdvrivalgással. Bevallom, én először a sorozatot kezdtem el nézni, ami elnyerte a tetszésem, ezért mertem bátran belevágni a regény olvasásába a megosztó vélemények ellenére is.
Más médium, más megoldások.
A sorozat nagy vonalakban megőrizte a főszereplők személyét, tulajdonságait és a velük történő eseményeket, ám szembetűnő változtatások is történtek. Az HBO által adaptált sorozat cselekményében gazdagabb és a szereplők közötti érzelmek dinamikája is jobban előtérbe kerül, így a szereplők is szerethetőbbekké váltak. Amire a könyv csak utalt, az a képsorokon életre is kelt.
Ám tulajdonképpen a regény is szórakoztató volt.
Nagyon élveztem a klasszikus science fiction történetek megemlítését, beemelését, amelyek közül Lovecraft csak egy példa, mert olyan ismert sztorik is felvillannak az oldalakon, mint a John Carter, vagy a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete. Ám ami a történet előnye, az bizonyos körökben a hátrányává is válhat. A címben szereplő Lovecraft pár embert megtéveszthetett, vagy miatta az olvasók egy része másra számíthatott, mert ez a könyv nem a szerző előtti tisztelgésből született, hanem inkább görbetükröt tart elé, ami engem nem zavart (sőt!), de sok lelkes rajongó visszatetszőnek érezhette. Tény, Ruff meglovagolta a jelenlegi weird fiction hullámot is, de a könyve több zsánert is ötvözött, a weird elemei csak bemutatóban jelennek meg. Ami viszont igazi értéket ad a könyvnek, hogy rávilágított arra, hogy fehérek által uralt és kisajátított fantasztikus irodalom másoké is lehet, és más konnotációjuk is létezhet.
1954 Amerikájában járunk, amikor a sötét bőrűek sorsa még rendkívül hányattatott volt. Atticus családját és barátait ismerhetjük meg, akik folyamatosan a rasszizmus falaiba ütköznek. Sőt, tulajdonképpen a történet alakulásában is csak a végén kapnak aktív szerepet, egészen addig a magukat felsőbb rendűnek érző természetfilozófusok, vagyis mágusok, illetve más fehérek elnyomásában szenvednek. Szerintem merész vállalkozás volt ebbe a korszakba és ebbe a közegbe megálmodni és megalkotni ezt a regényt, nekem tetszett, még ha nem is találtam annyira izgalmasnak vagy hátborzongatónak minden sorát, mint amennyire tálalni lehetett volna. Borzongást egyedül az első történetben éreztem, amely szerintem hangulatosan felvezette a könyv eseményeit, illetve Horace történetében, a többi fejezet esetében inkább csak passzív szemlélő voltam, mintsem beleéltem volna magam az események sodrásába. Talán azért is, mert több történet elevenedik meg előttünk, mindegyik más szereplő szemszögéből, így mindenkiből kapunk egy kis szeletet, bár egyiküket sem ismerjük meg igazán.
A Lovecraft földjén egy merész ötletből született, rengeteg zsánert ötvöző fantasy regény gótikus horror elemekkel teletűzdelve, amelyben a mágia csupán körítés és tulajdonképpen az 50-es évek szegregált, előítéletes és képmutató világát mutatja be. Ha nincsenek túlzott elvárásaink és nem ragaszkodunk a lovecraft-i irodalomhoz, akkor egy igazán szórakoztató, összetett, érdekes ötleteket felvonultató kalandregényt kapunk, amely kellemes kikapcsolódást nyújthat főleg azok számára, akik szeretik, ha régről ismert és szeretett történeteik újragondolt formában, egyedi köntösben látnak újra napvilágot.
Köszönöm az Agave Könyveknek a recenziós példányt!
Amennyiben tetszett a cikk, itt tudsz minket támogatni.
Kiemelt kép: Rise Up Daily
