Az Agave Könyvek egyik missziója, hogy Philip K. Dick életművét elhozza a magyar olvasók számára. Amikor már azt hinné az ember, hogy már mindent látott, vagy olvasott, ez a kiadó mindig elő tudd rukkolni egy újabb Dick regénnyel. Anno így találkoztam a Jones kezében a világ című regénnyel is, amely bár nem lett a kedvencem, mégis érdekes élményt nyújtott. Ezek a korai alkotások nem olyan kiforrottak, mint a szerző későbbi regényei, de már fel-felcsillant az az ígéret, ami később ki is teljesedik.
Figyelemfelkeltő és letisztult – ez volt az első gondolatom, amikor megláttam a könyv borítóját, amely ismét minimalista, ütős és találó. Szeretem a Dick regények új arculatának egyszerűségét, és hogy bebizonyítja, pár egyszerű szimbólumba is lehetséges belesuvasztani egy történet lényegét. Faniszló Ádám ismét kitett magáért.
Az időutazás a definíciójánál fogva olyan felfedezés, amely ha lehetséges lenne, már megtörtént volna.
Philip K. Dick a kedvenc íróim egyike, mert röviden és lényegre törően áttudja adni egy világ esszenciáját és több nem is kell ahhoz, hogy az általa kitalált jövőbe képzeljük magunkat. Ez a tömörség ezt a könyvét is jellemzi, bár mivel egy korai darab, így sok helyen inkább a kiforratlanság és az elnagyoltság érzetét kelti. A jövő orvosa – eredeti címén Dr. Futurity – egy gyorsan olvasható, rövid regény, egyetlen karakterre fókuszáló történetszállal. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, számomra hiányzott a főszereplőnk karakterépítése és –fejlődése, például a feleségét szerető doktort pár nap alatt több nő is elbűvöli, ami számomra kissé hiteltelenné és antipatikussá tette a karakterét. Valószínűleg a férfi olvasóknak erről más a véleménye. Végérvényben igyekeztem úgy felfogni ezt a fordulatot, hogy a jövő mesterségesen tökéletessé alakított embereinek vonzerejét hivatott bemutatni.
A Dick regények a váratlan és megrázó fordulatoktól híresek. Úgy éreztem, ebben a regényben ez annyira nem érvényesült, bár az is lehet, hogy már sok modernebb, kiforrottabb regényét olvastam a szerzőnek, mint az Ubik, a Csordulj, könnyem, mondta a rendőr, vagy a Kamera által homályosan, és ezekhez viszonyítva éreztem csak kevésbé ütősnek a befejezést. Egy klasszikus időutazós történetet kapunk, amely már eléggé elcsépelt téma a fantasztikus irodalomban. Ám az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy egy hatvan éves műről beszélünk, és bár a könyvek, filmek már ezerszer lerágták ezt a csontot, ez a történet a fénykorában még bőven lehetett újító erejű. Ahogy már sokan, Dick is felveti az örök talányt, az időutazás-paradoxonát: vajon a sorsunk eleve elrendeltetett, vagy a döntés a mi kezünkben van? Bár vannak a témában erősebb alkotások, kevesebb klisével, de… és itt jön a lényeg! Ezzel szemben meglepő, hogy Dick jelenleg is aktuális, mélyen szántó és erős gondolatokat képes felvonultatni évtizedes távlatokból is. Bár a történet 2010-ben kezdődik, amely az író fantáziájában sok szempontból modernebb, más szempontokból pedig maradibb volt, mégis hitelesen hat. Mondjuk egy alternatív dimenzióban vagy univerzumban akár még így is alakulhatott volna az emberi orvostudomány és technológia fejlődése.
A halál pozitív jelentést kap. Nem az élet vége. És nem csupán, mert ezek az emberek hinni akarnak, hanem mert tény. A világuk erre épül.
Számomra a regény legérdekesebb része az volt, ahogy Dick a huszonötödik század társadalmát felvázolta. Legmeghökkentőbb motívuma a Halál-kultusz, amelynek értelmében az orvosi hivatás és a gyógyító szándék bűnnek minősül. Morbid és egyedi világkép. Körvonalazódik előttünk egy törzsi berendeződésű, ősi kultúrákra hajazó társadalom, amelyben az evolúciót az ember irányítja és a szaporodást központosította. Ennek értelmében csak a legerősebb, a legrátermettebb maradhat életben. Ez nem más, mint fajnemesítés, embertenyésztés. Az emberi faj egy olvasztó-tégely: a négy rassz eggyé vált, így azt hihetnénk, hogy ha már fiatalon meghalnak ezért az eszméért, legalább nincs többé fajgyűlölet. Ám ez nem egy utópisztikus világ. Az embernek mindig muszáj utálnia valamit vagy valakit, mindig talál lehetőséget arra, hogy kirekesszen másokat. A fehér ember által irányított történelem, a nagy felfedezések kora új értelmet kapott, egy logikus alternatívát, amely szintén üde színfontja a regénynek és már ezért is érdemes elolvasni.
A történelemben az ember olcsó árucikk.
Emberek millióinak, sőt milliárdjainak sorsa összpontosul pár fanatikus kezében, miközben a külső szemlélő elméjében olyan kérdések merülnek fel, hogy: vajon megváltoztatható a múlt? Túlélhető ez a jövő? Ha téged is érdekel a válasz és szereted a retro science-fiction írásokat, olvasd el te is Dick egy korai zsengéjét.
Köszönöm a recenziós példányt az Agave Könyveknek!
Ha tetszett az ajánló, a könyvről az alábbi helyeken olvashatsz még:
