Négy Ösvény, négy család és a homály, amelyben egy szörnyeteg lapul – ajánló Christine Lynn Herman Az elemésztő homály regényéről

Négy Ösvény, négy család és a homály, amelyben egy szörnyeteg lapul – ajánló Christine Lynn Herman Az elemésztő homály regényéről

A mai könyvajánlóm tárgya a Maxim Kiadó Dream válogatás színei alatt jelent meg tavaly. Az írónő, Christine Lynn Herman, Hongkongban és Japánban is nevelkedett, majd visszatért az Egyesült Államokba, ahol elvégezte az angol irodalom szakot és elnyerte a Dean-díjat. Első regénye a horror és az urban fantasy zsánerét ötvözi. Az elemésztő homály az azonos című sorozat első része. 

Négy ösvény, négy család és a homály, amelyben egy szörnyeteg lapul. Ez lenne röviden a történet, de nézzük kicsit részletesebben!

A sztori egy rejtélyes kisvárosban játszódik, amelyet négy család alapított, akik azóta is oltalmazzák a lakókat. A főszereplők végzős kamaszok, ahogy a young adult történetekben általában lenni szokott, ám a misztikum és egy sötét, baljós hangulat végigkísér minket a történet során. Mindegyik családból egy-egy fiatalt ismerhetünk meg közelebbről. Mind a négy család egyedi képességekkel és próbatétellel bír, amely felvértezi őket olyan erővel, amellyel továbbra is bezárva tarthatják a rettegett szörnyeteget, és meggátolják, hogy újabb és újabb ártatlan áldozatot ragadjon magával.

Főszereplőink Justin, a tipikus népszerű, sportoló srác; Violet, az új lány, aki szeretett nővérét gyászolja, és mit sem tud a családja titkáról, valamint Harper, aki miután elvesztette a kezét, és elbukta a próbáját, az iskola és a családja fekete bárányává vált. Utóbbi leányzó, valamint a félelmetes hatalommal bíró Isaac, Justin legjobb barátja, lehetett volna olyan szereplő, akiket kedvelni szoktam a rengeteg traumájukkal és fájdalmukkal együtt, ám úgy éreztem, hogy ebben a 384 oldalban még nem sikerült őket kellően megismernem és megszeretnem, hogy ez megtörténhessen. Több kitárulkozás és vallomás tárul elénk, ám volt egy olyan érzésem, hogy ez a kötet még csak a felszínt kapargatja. Egy biztos, mind a négy karakterre nagy terhet ró, hogy a város és a családjuk is rengeteget követel tőlük.

Mindenki megérdemli a lehetőséget, hogy akkor mondja el a történetét, amikor már készen áll rá, nem pedig amikor rákényszerítik.

Az első oldalakon úgy éreztem, hogy csupán amerikai klisék halmozása zajlik: titokzatos kisváros, új lány az iskolában, különös halálesetek az erdőben, és sorolhatnám még. Valahol a történet közepén érkeztem meg, ekkor kezdődött körvonalazódni mind a szereplők jelleme, mind az egymáshoz fűződő viszonyuk, valamint ekkor kezdett el kibontakozni a konfliktus. Onnantól viszont gyorsan haladós és izgalmas volt a történet, és több szereplő is látványos jellemfejlődésen esett át, amely az előnyükre vált.

Nem kell szörnyetegnek lenni, hogy bántsuk egymást. Szentnek sem, hogy szeressük.

Az LMBTQ vonal is képviseltette magát a történetben, öt karakterről is kiderül, hogy biszexuális, amely magas számnak tűnik egy átlagos kisvároshoz képest. Olyan értelemben pozitív ennek az üzenete, hogy azt erősíti az olvasóban, hogy nem csupán férfiak és nők vagyunk, hanem emberi lények, akiket nem köt a nemük. A személy a fontos. Ám olykor úgy éreztem, hogy a szereplők nemi irányultságát mintha csak azért találta volna ki a szerző, hogy minél kuszábbra és átláthatatlanabbá tegye a barátok közötti viszonyokat és az olvasó se tudja sokáig, ki kibe szerelmes, vagy kihez vonzódik igazán. Ennek ellenére a végére kiforrja magát a dolog és több minden értemet nyer, továbbá több nyitott szálat is ott hagy nekünk az írónő, amiért muszáj a folytatásért ácsingóznunk.

Összességében egy izgalmas és érdekes ötletet valósított meg a szerző, és bár az első kötet nem sikerült hibátlanra, kíváncsi lettem a folytatásra, a szörnyeteg eredettörténetére és a főhősök további sorsára. A vér kötelez, de vajon meddig? Vajon a négy fiatal ki tud-e lépni a családja árnyékából? 

 

Ha az ajánló felkeltette az érdeklődésedet, az alábbi linkeken többet is megtudhatsz a könyvről:

könyvrendelés

moly.hu

 

A kiemelt kép forrása: olvas.hu