Az Egyesült Királyságban élő és alkotó Naomi Alderman egyik, mára már ikonikussá vált könyvéről írok most, a feminista és disztópikus elemekkel operáló A hatalomról. Az írónőt Margaret Atwood is mentorálta, akinak a Guvat és gazella és Az ennivaló nő című regényéről már írtunk, így hát aki ezeket, vagy A szolgálólány meséjét szereti, ebben a könyvben sem fog csalódni. Ezen kívül Aldermanról érdemes tudni, hogy kreatív írás professzor és rádiós műsorvezető is, nem utolsó sorban pedig 2006-ban elnyerte az Orange-díjat, ám A Halalom volt az első olyan regénye, amivel a nemzetközi piacra is be tudott törni.
A hatalommal már évek óta szemeztem, aztán lehetőségem adódott a 21. Század Kiadótól recenziós példányt kérni és éltem is a lehetőséggel. A regény a KULT KÖNYVEK sorozat egyik első darabja, amely szülőhazájában 3016-ban, idehaza 2018-ban jelent meg. A borító retró, kissé szocreál benyomást kelt, de tulajdonképpen jól átadja a történet hangulatát, mivel egy leletekkel és forrásokkal megspékelt ál-történelmi regényt olvashatunk. Ez azért így tényleg elég retró. Az első és az utolsó pár oldalon egy levelezés részleteit olvashatjuk a szerző és egy író barátja között, amit az elején nem igazán tudtam hová tenni, de a végére hatalmas csattanót varázsol a történet végére. Nem akarom lelőni a poént, de nekem nagyon bejött ez a megoldás.
A valóságban minden sokkalta bonyolultabb,mint hiszed. A megismeréshez és a tudáshoz vezető utat nem lehet lerövidíteni. Senkit nem lehet berakni egy dobozba. Ide hallgass, még egy kő sem ugyanaz, mint bármely másik kő, egyszóval nem is értem, milyen alapon címkéztek fel emberi lényeket üres szavakkal, és hiszitek azt, hogy mindent tudtok.
A legtöbb ember még rövid ideig sem képes így élni. Azt mondják csak a kivételes embereknek szabad átlépniük a határokat. Az igazság az, hogy bárki átlépheti őket, a képesség mindenkiben meg van. De csak a kivételes emberek képesek szembenézni ezzel.
A világot a férfiak uralják, ám a fiatal lányokban egy új erő ébredezik! Egy új szerv kialakulása révén elektromossággal, vagyis villámcsapásszerű támadással képesek megvédeni önmagukat a hatalmaskodó férfiakkal szemben, sőt, különféle praktikákat és kínzásokat is képesek kiötölni ellenük, és sajnos, olykor egymás ellen is. Az elnyomott gyengébbik nem uralomra tör, amely felborítja a korábbi rendszert (azt a rendszert, amiben mi jelenleg is élünk), és amit egészen átfogóan megtapasztalhatunk, mivel négy karakter szempontjából élhetjük át ezt a forradalmi időszakot. Esetenként más-más szereplők is kapnak pár fejezetet, ha épp a történet úgy kívánja, de javarészt az állami gondozottból prófétává avanzsált Éva Anya, az anyai és a törtető politikusasszony szerepe között ingadozó Margot, a legnagyobb “hatalommal” rendelkező gengszternő, Roxy, és Tunde, a merész újságíró és blogger, az egyetlen férfi főszereplő életét kísérhetjük végig tíz éven keresztül. A narráció egy mindentudó elmesélő szemszögéből íródott, ami talán személytelenebb, viszont egy ál-történelmi regényhez találó választás, és a beillesztett idézetekből is látszik, mennyire találó és szépen fogalmazott hasonlatokkal él az írónő. Minden karakter mély és a maga módján szerethető, vagy ha nem is szerethető, de sokat ad a teljes képhez, hogy átláthassuk a politikai, harcászati, társadalmi és párkapcsolati változásokat.
Nem a keserűség hangja az, ami hallatszik. A bánat úgy jajong az ég felé, akár egy anyja után síró csecsemő. Az effajta zajos bánat reményt hordoz, mert hisz benne, hogy még jóra fordulhatnak a dolgok, hogy jön majd a segítség. Ez a hang azonban más. A hosszú időre magukra hagyott csecsemők még csak nem is sírnak. Belemerevednek a csöndbe. Ők tudják, hogy úgysem fog jönni senki.
Naomi Alderman disztópiája egy a nemi szerepek tekintetében kifordított világot mutat be nekünk, egy radikális feminista víziót, amely ennek ellenére képes mindenkit megfogni, nőt és férfit is egyaránt, mert igyekszik a társadalom minden szereplőjét megszólaltatni, és egy ilyen változás minden következményét, a jót és a rosszat is átadni. Ez egy bizarr filozófiai, illetve vallási kérdésekkel is foglalkozó, karizmatikus alkotás, amely ötletesen van tálalva, emberi szereplőgárdát vonultat fel és nem fél elmesélni a legborzalmasabb eseményeket sem, miközben nemcsak az angolszász területekre, hanem közel-keleti és afrikai országok forrongásaiban is elkísér minket. Annak, akik egy ütős társadalomkritikára, társadalmi sci-fire, vagy egy drámai eseményeket feltáró olvasmányra vágyik, ez a könyv kitűnő választás. Elgondolkodtat és szíven üt.
Ha tetszett az ajánló, a könyvet itt találod meg:
