Van, amikor sírhatnékod van
De nem megy
A víz csak csöpög
A harag átfolyik az éteren
A semmi ágán ül szívem
Kis teste hangtalan vacog
Mondja a nagy
A lelkemen bánat ül
A légüres semmi tapad
Ezek között evezek én
Az érzések tengerén
Meg kéne bocsájtanom magamnak
S engedni a fájdalomnak
Híd és halál
A fagyos szél ledarál
Jöhetne már a tavasz
De a tél még olykor ravasz
Visszaránt, felkavar
Ez a helyzet eléggé zavar
A hányinger felzabál
Ki kéne köpni már A kínt.
A levél a postán vár
Talán az segít.
2023.02.23.
Írta: Szabó Nóra
Kiemelt kép: freepik
