A modernkori Olimpusz csúcsán – ajánló Nicolas Binge Felemelkedés c. regényéről

A modernkori Olimpusz csúcsán – ajánló Nicolas Binge Felemelkedés c. regényéről

Még tavaly jelent meg az Agave Könyvek gondozásában Nicolas Binge sci-fi regénye, és a szerzővel találkozni is lehetett a Könyvfesztiválon. Sajna akkor még nem tudtam sort keríteni erre az olvasmányomra, így kihagytam az eseményt, amit utólag már nagyon bánok, mert a könyv fantasztikus utazást jelentett a számomra és felejthetetlen élményt nyújtott. 

A modern világ különös feledékenységet váltott ki belôlem. Az agyam nem tud mit kezdeni azzal a hideggel, amelyet nem lehet egy gomb elforgatásával megszüntetni; azzal a sötétséggel, amelyet nem lehet egy kapcsoló felkapcsolásával elkergetni. Már elfelejtettem, mennyire merev, szívtelen és könyörtelen a természet.

Nehéz lenne egy szóval bekategorizálni ezt a történetet. Mert nyilvánvalóan sci-fi, de sokkal több is annál. Ennek a regénynek vannak mély teológiai, filizófiai és pszichológiai vonatkozásai, és a szerkezete sem a megszokott, hiszen egy levélregényről van szó. Így írni sem egyszerű róla.

Főszereplőnk, Harold, ám elsőként a testvérével ismerkedhetünk meg, mert ő róla úgy hiszik, hogy eltűnt. Végül rátalálnak, már idősen, magatehetetlenül, de a vele történt elképesztő eseményeket megőrizte az utókornak, az unokahugának címezett levelekben megírt mindent. Viszont sosem küldte el neki! Hogy miért? Mert amiket átélt, a legtöbb ember, maga az emberiség képtelen lenne feldolgozni.

A lélek a képzeletben lakozik.

Harold kalandja úgy indul, hogy váratlanul egy hegy jelenik meg az óceán kellős közepén. Nem akármekkora, magasabb a földön ismert legmagasabb hegycsúcsnél, miközben egyetlen hegyvonulatlan sem képezi a részét.Egy valóságos csoda. Úgy magasodik ott, olyan sima felszínnel tör az ég felé, mintha mindig is ott állt volna és szándékosan arra tervezték volna, hogy próbára tegyen mindenkit, aki meg akarja mászni. Ismert tudosokat toboroznak a lehető legnagyonn titokban, hogy kiderítsék a hegy rejtélyét. Harold a második expedició tagja, miután az első csúnya kudarcot vall.

Binge regénye tulajdonképpen arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi értelme az emberi létezésnek, miközben bibliai jelenésekre és egyéb ókori mítoszokra épít, ötvözve ezt a modern fizika nagy talányaival. És bár hasonló következtetésekre nem egy film, vagy regény jut el, a történet mégis végig fent tartja a feszülséget, baljóslatú atmoszférát teremt és folyamatos gondolkodásra sarkallja az olvasót.

A haladás sosem könnyû, de szükséges.

Harold kivételes képességű orvos és fizikus, ötvözi önmagában mindazt, amit az emberi intellektuelekről és zsenikről hiszünk. Asperger-szindrómás benyomást kelt, éppen ezért az érzelmi és empatikus fejlődése hatalmas ívet ír le, látványos személyiségfejlődésen esik át a történet végére, miközben láthatjuk szakemberként, férjként, apaként, ahogy több tragédiát és traumát is megél és igyekszik, sokszor nem a megfelelő módon, de feldolgozni azokat. Megismerhetjük a főhős múltját, jelenét és múltját is, bár ahogy ezt az őrült események mutatják fent a hegyen, az idő a regényben sem mindig lineáris. Viszont az események végére megtanul felelősséget vállalni a döntéseiért, felnő a feladathoz, amire mindig is született.

Azért, mert ez az élet. Örökös felfelé kapaszkodás. Állandó fejlődés. Folytonos küzdelem az entrópia ellen. Nem számít, hogy mi a cél, és mi van a csúcson. Csak a felfelé kapaszkodás számít. Ez jelenti azt, hogy életben vagyunk, Harold. Ez jelenti azt, hogy emberek vagyunk.

Nicolas Binge első regénye hatalmasat markol, magába foglalja az élet legnagyobb kérdéseit és az én olvasatomban, meg is ugorja az önmagának támasztott elvárásokat. Zseniális triller, izgalmas kalandregény, lélektani utazás, tragikus dráma és elgondolkodtató science-fiction. Szerettem ezt a történetet, sokszor nagyon szívbemarkoló vagy hátborzongató volt, az utolsó száz oldalát szinte együltömben elolvastam, mert tudnom kellett a választ valamennyiri rejtélyre, amit felvonultatott az író, és bizony, az én elvárásaimat is kiszolgálta: felelt is rájuk. A cselekmény lezárult, a szerző ügyesen elvarrta a szálákat, és a valóságban akár lehet így is. Viszont el is gondolkodtatott: Mi van, ha az univerzumnak más célja van velünk? És vajon a szerző képes lesz-e újra ilyen nagyvolumenú művet alkotni?

Köszönöm a recenziós példányt az Agave Kiadónak!