Steven Price álnéven írt, első fantasy regényét olvastam decemberben. A kanadai szerző a 19. századba kalauzol el minket, megismerhetjük Anglia, Amerika, sőt a távol-keleten egyenesen Japán korabeli életét, mindennapjait, miközben egy misztikus új fűszert is kapunk hozzá, hiszen a történetében különleges képességgel bíró gyermekek játsszák a főszerepet. Ebben az alternatív múltban létrejött egy zárt intézmény Skóciában a különleges tehetségek támogatására, biztonságot és oktatást ígérnek a számukra, de a birtokot baljóslatú hangulat lengi körbe, pletykákat pusmognak és rejtélyes eltűnések történnek, amelyek mögött rejtőző igazságot még az ott dolgozók sem ismerik mind.
A föld tele van csodákkal, csak az emberek többsége fél attól, hogy meglássa őket.
Szerteágazó, sok karaktert mozgató féltégláról van szó a maga hatszáz oldalával, amelynek az elejét igazán élveztem. Egyik főszereplőnk az aprócska Marlowe, a kéken ragyogó árva, aki cirkuszi produkcióként tengeti mindennapjait, míg Charlie Ovid a végítéletét várja, de bárhogy próbálkoznak, bármivel kínozzák, a halálból is visszatér újra és újra. Az intézetben már várnak erre a két gyermekre, nem is kicsit, ezért két nyomozót küldenek utánuk. Alice az egyik kedvenc karakterem lett közölük, faragatlan stílusa, férfiakat meghazudtoló vagánysága és bátorsága üde színfolt volt a történetben, bár kevesebbet szerepelt, mint szerettem volna.
Sehol sem születtem, és mindenütt nőttem fel. A szegénység volt az apám, a magány volt az anyám.
És amikor már éppen kezd leülni a történet, mert ez a két szál összefut, megismerhetjük az antagonostát, Jakob Marbert, aki tulajdonképpen a legkidolgozottabb szereplő az egész könyvben, a motivációja, az érzelmei, a kétségei neki jönnek át legjobban a történet során. A többi karakter többségében inkább bábként funkcionál, átrobogunk rajtuk és az eseményeken is, és nem tudunk elmélyedni egyik karakter lényében sem. Így sajnos csaknem kéthónapig tartott, mire elolvastam a könyvet, mert bár pörgős és akciódús, valahogy egyik szereplő sem szögezett a lapokhoz természetesen a szépkezű, porműves Jakobon kívül.
A rosszból kevés jutott ki neki, ám annál több „semmi jó”, és ha választania kellett volna, inkább a rosszat választja, mert az legalább valami.
Tehát a történet közepe, amikor Jakob Japános kalandja véget ér, kicsit elvesztett engem, és nehezen kapaszkodtam vissza Charlie és Marlowe szálára, de a regény utolsó száz oldala ismét behúzott. Fordulat fordulatot követett, halál halált, a titkok javáról lekerült a fátyol, még ha a többségét azért sejteni lehetett, és mégis akadt egy kis hiányérzetem, és itt nem a függővégről beszélek, hanem a történet végén lévő csaták, veszteségek érzelmi oldaláról. Nem éreztem katarzist. Egyes jeleneteket, világépítéssel összefüggő megjegyzések az unásig ismétlődtek, míg olyan jelenetek, amik előkészítették volna a finálét, a karakterek között húzódó kapcsolatokat árnyaltál, hogy a drámák és a veszteségek igazinak és erősnek tűnjenek, azok többségében kimaradtak, vagy valahogy pont a lényeg maradt ki belőlük.
Előnye a regénynek, hogy olyan fontos témák is elő kerülnek benne, mint a kirekesztettség, amelyet minden különleges képességű gyerek átél, a rasszizmus, amit Charlie a saját bőrén tapasztal meg, valamint az Angliában abban az időben gyakran előforduló gyermek rabszolgák (gyermek gyári munkások, kéményseprők) sorsa. Másik előnye a történetnek az atmoszférája, ez a sötét, hátborzongató hangulat a régi romantikusokat, a gótikus rémtörténeteket idézi, amely nagyon jól áll neki.
A világ rusnya hely, kedveseim. Sajnálatos módon elmaradt az előzetes egyeztetés, amikor létrejött.
A Hétköznapi szörnyetegek bizonyos szempontokból túl sok, más szempontból túl kevés. Sok mindenről, sok karakterről akar szólni, sok elődéből merít, de talán ha egy-két karakterre jobban koncentrál, erősebb hatást tudna elérni. Az eleje és a vége mozgalmas, letehetetlen, viszont a közepe kicsit elvesztett. Mindennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam, mert maga a világ és a kor, amiben játszódik, nagyon érdekes, a történet hangulata magával ragadó, és akadt pár szereplő, akiről még olvasnék. Már csak az a a kérdés, hogy vajon lesz-e folytatás…
Ha tetszett az ajánló, a könyvet itt szerezheted be:
