Búcsú Bud Spencertől

Búcsú Bud Spencertől

Mikor az egyik barátnőmtől érkezett az üzenet, hogy Bud Spencer nincs többet, kedvem lett volna körberöhögni, hiszen annyi ilyen hír felröppent már, ő örök és megingathatatlan.
Aztán a dolog mégiscsak igaznak bizonyult. Én pedig ledöbbentem:
“És akkor most mi lesz, ha valaki, akit a valóság rendíthetetlen részének hiszünk, egyszer csak eltűnik a szemünk elől?”
Hiszen ő volt az, aki sokunk gyerekkorát végigkísérte a filmjeivel. Most rá emlékezünk.

De ki is az a Bud Spencer?
Gondolom, vagyunk jó páran, akiknek ez a kérdés pontosan egyenlő azzal a bizonyos vörös posztóval, amit, ha a szemünk előtt meglengetnek, teljes(en jogos) felháborodásunkban intézzük a kérdést partnerünk felé: HOGY LEHET ŐT NEM ISMERNI?
Majd pedig egy jó alapos előadás következik arról, hogy miért is ő az egyik legszerethetőbb színész a világtörténelem mindenségében.
Viszont a halálhírét követő posztáradatból rá kellett jönnnöm, hogy bizony vannak olyan dolgok, amiket én sem tudok mindannyiunk Banános Joe-járól , tehát íme egy kis áttekintés.

Forrás: www.szatmar.ro

Forrás: www.szatmar.ro

Carlo Pedersoli 1929-ben, Nápolyban látta meg a napvilágot, ahonnan aztán 1940-ben Rómába költözött családjával. Ha a tanulmányi eredményeit nézzük, kiemelkedő volt, öt évesen már az első osztály padjait koptatja, majd az ötödik osztály átugrásával, 16 évesen válik a római egyetem vegyészkarának hallgatójává, melyet azonban nem fejez be, ugyanis másfél évre Brazíliába költözik. A brazil kitérő után visszatér Rómába, ezúttal már jogot tanul, miközben folytatja úszókarrierje építgetését, melybe még alig nyolc évesen fogott bele. Később többek között egy olasz 100 méteres gyorsúszó bajnoki címet, illetve egy Vízilabda Európa Bajnokságon szerzett 4. helyet tudhat a magáénak, két olimpián is részt vesz. Végül a 60-as években vonul vissza.

Viszont ahogy vízilabdás korszaka véget ért, indult be igazán színészkarrierje, azonban tudni kell róla, hogy már 1949 óta játszott egy-egy filmben. 1967-ben Amerikába költözik, szakállat növeszt, megalkotja magának a Bud Spencer nevet kedvenc sörmárkája és kedvenc színésze nevének kombinálásával, illetve nem mellesleg megismerkedik Terence Hillel, akivel aztán életre szóló barátságot köt, és akivel neve talán örökre összeforr, párosuknak 17 olyan filmet köszönhetünk, mint Az ördög jobb és bal keze, a Különben dühbe jövünk, vagy a Nincs kettő négy nélkül.

Forrás: 444.hu

Forrás: 444.hu

Élete során 77 filmben szerepelt, nem csak a tőle megszokott stílusú alkotásokban, hanem thrillerekben és művészfilmekben is, illetve több könyve is megjelent s nem utolsó sorban egy világ zárta a szívébe Banános Joet, Piedonét, azt, akit Bulldózernek hívtak, Bud Spencert, Carlo Pedersolit.
A legnépszerűbb mégis talán hazája mellett Németországban és Magyarországon volt, és az, mind a mai napig.

Ahogy állítása szerint mindenféle erőfeszítés nélkül lett olasz bajnok 100 méter gyorson, ugyanolyan egyszerűen és magától értetődően szerette meg őt a közönség, hiszen alakjával, magatartásával amúgy is kilógott a korabeli filmszínészek közül, nem volt kifogástalan külsejű, vagy modorú, olyan karakter, aki simán szembejön velünk az utcán, épp ezért valódinak érezte őt a közönség, egynek közülünk. Olyan ember, aki tényleg önmaga tud lenni és akit pontosan önmagáért tudunk szeretni.

Forrás: www.nemkutya.com

Forrás: www.nemkutya.com

Filmjeiből rengeteg mondat vált szállóigévé, például nekem összemosolygás nélkül még lehetetlen volt pisztácia fagyit kérnem egy cukrászdában, hiszen talán mindannyian tudjuk már, hogy a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt.
Megszámlálni nem tudom, hogy hányszor ragadtam le valamelyik filmjénél egy-egy esti kapcsolgatás alkalmával, mindig tudok újat felfedezni benne, a humora pedig még az ezredik alkalommal is ugyanúgy magával tud ragadni, mint legelőször.

A cikkem elején, sőt azon a 27.-ei éjszakán is kétségbeesetten feltettem a kérdést, hogy mi lesz most, hogy a nagy ember, akinek a filmjein felnőttem, nincs többé. Közben rájöttem, hogy rosszul kérdeztem. Bud Spencer és az, amit alkotott, nem tűnt el. A filmjei, könyvei, eredményei, minden, amit a világnak tudni adott és adni akart, továbbra is itt maradtak, megmaradtak nekünk.
Nem tehetünk hát mást, azt tesszük, amit ő is tett utoljára, mielőtt mg elköltözött volna a világunkból.
Egyszerűen, derűsen mi is azt mondjuk:
Köszönöm.

Forrás: www.szeretlekmagyarország.hu

Forrás: www.szeretlekmagyarország.hu

Szerző:

Horváth Margaréta
"Ha itt nem találsz, keress meg ott."

Szólj hozzánk!