Magazin

Szerkesztőink saját rovatát találod itt. Tapasztalatok, érzelmek és inspirációk hatására megírt személyes írások, melyek közelebb hoznak titeket hozzánk és minket hozzátok. Ha rossz napod volt, vagy csak olvasnál valamit szépet, akkor jó helyen jársz!

Szemedben megcsillant a halál

Szemedben megcsillant a halál

Tudod én még kicsi voltam. Tudod én féltem. Nem mertem bemenni a szobába, nem mertem odamenni hozzád. Azt hittem tőled féltem. Tudod van úgy, hogy néha félünk, csak nem attól, amitől gondolnánk. Most már értem, én nem tőled féltem. Hogy…
Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#17. rész – Segíthetek? – nyitotta ki az autója ajtaját a férfi és kezét nyújtva indult a nő felé. Elfogadta felkérését és mosolyogva szállt ki gyönyörű ruhájában. – Elképesztően nézel ki! – csillogó szemekkel dicsérte a nőt, aki olyan magabiztossággal…
szimpatikus szimfónia

szimpatikus szimfónia

Lezárult egy korszak mögöttem. Most meg kell találnom az utamat, melyre azt hiszem, csak két ember kísérhet el: önmagam és az a személy, aki négy éve bizonyítja, hogy minden percben számíthatok rá. Közös a levegőnk, a húsunk, a bőrünk, a…
Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#16. rész Amint végig olvasta a cikket beleborzongott minden porcikája. Robbal történt valami? Azt nem bírta volna elviselni. Hirtelen szédülni kezdett és száján égett a férfitól kapott bűnös csók. – Jó napot Paige, behozná nekem a ma reggeli szerződéseket! –…
Árnyékok és tónusok

Árnyékok és tónusok

A lelkemre tapadt emlékek között kutatok. Megannyi megsárgult foszlány ragadt rám az évek alatt, s mégis valahogy ha emlékezek csak néhány mutatja meg magát. Talán nem is a legfontosabbak, sőt ha jól belegondolok akkor ezek az emlékek közömbösnek látszó pillanatokból…
Fokról fokra

Fokról fokra

Kétkedve lépkedek felfelé a lépcsőkön, az utat nem látom tisztán, teteje ködbe vész. Nem tudom hová tartok és mikor érek majd oda és lesz vége az utamnak. Fáradok és kapkodom a levegőt. A kőlépcsők csúszósak, egy-egy része repedezett, néhol darabok…
Üvegszilánk

Üvegszilánk

egyszer azt mondta “többre vagyok hivatott” és elhittem neki. elhiszem néha, néha pedig nem. olykor megreked minden egy mederben és nem tudom a dolgokat kiterelni belőle. belefáradok és feladom. ilyenkor eszembe jut, mit is mondott. hisz bennem. hisz a tehetségemben…
Aki nem hitt a csodákban

Aki nem hitt a csodákban

-Hoztam neked valamit!- Boldogan kislányos mosolyos örömmel nyújtottam feléd egy kis narancssárga szívecskés dobozkát. -Milyen mókás doboz. Csak mosolyogtam és gyermeki izgalommal sürgettelek. -Nyisd ki, gyorsan nyisd ki!Kinyitottad és kérdően néztél rám. -Hiszen ez üres. Lábujjhegyre állva belekukkantottam. Nagyra nyílt…
Helyfoglaló

Helyfoglaló

Egy pohár borral a kezemben ücsörgök a kanapén, és csak arra gondolok, hogy vajon mi járhat a te fejedben. Hogy gondolsz-e arra, hogy fáj, mikor megremeg a szív, vagy arra, amikor ősszel lehull egy falevél.. Kapcsolatok lejárt mandátumai röpködnek a…
Míg a sors el nem választ

Míg a sors el nem választ

#15. rész – Stella! – szólt halkan és értelmetlenül. – Mégis mi a fene ez?! Felesége hátra nézett és belefagyott a mozdulatba. Az ismeretlen férfi markolászta a nő combjait és jobbnak látta, ha meg sem szólal, bambán és meredten bámult…
Visszaváró szép üzenet

Visszaváró szép üzenet

Sose tudom mikor kell igazán elbúcsúznom tőled. Mikor a repülővel átléped az ország képzeletibeli határvonalát, vagy akkor mikor utoljára még a szemebe néztél? Nem tudom eldönteni… Úgy érzem világéletemben elrontottam az elköszönéseket. A legnagyobb hibám mindig az volt, hogy túlságosan…