Vendégírások

Szent háború

Szent háború

maradtam. néztem a viharon és esőn keresztül, arcomba vigyorgott a tegnap. lehangolt akkordokat penget a jobb kezed, a bal pedig a megmaradt szívveréseket számolja, ütemekben számolva. kívülről beszélsz a fájdalom és álmok közül. mert soha nem maradhatsz tovább, csak ócska…
Anya, a minden – az utolsó rész

Anya, a minden – az utolsó rész

Nagyon érdekes jelenség az, amikor az emberrel megtörténik A dolog. Az, hogy azután hogyan viszonyulnak hozzá az ismerősei, családtagjai, esetleges barátai. Erről a témáról csak most tudok érdemlegeset írni, mert, így 2 évvel a műtét után körvonalazódnak ezek a dolgok.…
Anya, a minden prt2.

Anya, a minden prt2.

Szóval… Elment a dokihoz. Mindenki nyugtatott mindenkit, hogy nem lesz baj, biztosan csak egy ciszta. Miért lenne bármi komoly? De tényleg, miért lenne bármi komoly?  Aztán hazaértek Apával. Belépett az ajtón, leült és elkezdte mondani.  Van egy csomó – igen,…
Belém ivódott pillanat

Belém ivódott pillanat

Hegytető és hűvös árnyék. Madárraj zuhog füleimben, szemembe homály tör be, halvány világosságok minden foszlányát elmélyítve. Pereg a perc eső képében az ablakon, a megrökönyödött lécek közé… méreg nélküli szavakkal belém ivódott e pillanat.   Írta: Pliszka Tímea Kiemelt kép:…
Anya, a minden

Anya, a minden

Nem szeretnék se hosszú, se túl szomorú írást közölni veletek. Egész egyszerűen csak kiírnám magamból mindazt, ami az elmúlt két évben történt Velünk – így nagybetűvel. A családdal, az egységgel, Anyával, a mindennel. A szobában meggyújtottam az összes gyertyát és…
2

2

halmazban hullanak ránk a mindennapok szürkeségei. percbe öntve hallgatod a napfény áradását a halántékodon. semmi hang csak egy sötétkék fénykép, amit együtt csináltunk a Tisza partjának pilláinál. ahol még hajnal van és reszket a levegő a torkomban. jelentéktelen mozdulattal fordulok…
Posztmodern

Posztmodern

Nem érthetem, milyen vagy akkor, mikor nem vagy velem. A térnek van egy furcsa és aggasztó sajátossága: nem tűnik el csak úgy veled s velem. Hiába fonódok beléd és szántom fel a centimétereket közted s köztem, a levegő ellenáll mindennemű…
Natalie

Natalie

Engedj el! – szólt a hang – s ekkor csillag hullott le az égből, a nyúl elbújt és csak lesett, villámok csapkodtak égbolt-szép szeméből, aztán a lápot néztük, ő nevetett, én sírtam, mint egy kedves, vad oroszlán, akitől mindenki fél, …
Kék kakukk

Kék kakukk

Szüntelenül, szüntelenül, szüntelenül… egyre csak ontja dalát és ködbe merül.. Nem hallja senki, de senki, de senki… Hiszen csak némának kellene lenni. Hol van az az út mit kerestem régen? Álmokból ott koszorút fonni a réten. Táncolva libbenő szoknyában járni.…