Súrlódás
Kölyök még a hajnal. Játszik, elbújik, majd meghal. Rutin szült egy porbogarat az ágy alá, Széllel mászkál, kacag. Biztos pontja az árnyéka, meg kétségesen meszes lábnyoma. Mi vagyunk. Életek óta. Cipő orrára száradt sár most a magány. Lekaparhatjuk, de karma…