Elkárhozás helyett feloldozás – ajánló Ed McDonald Kárhozat című regényéről

Elkárhozás helyett feloldozás – ajánló Ed McDonald Kárhozat című regényéről

A holló jele trilógia a végéhez érkezett. Ed Mc’Donald és Ryhalt Galharrow három köteten keresztül fogta a kezünket, és gyakran érezhettük úgy, hogy úgy robogunk végig egy grimdark fantasy világon, csatákon és váratlan fordulatokon keresztül, hogy senki sincs biztonságban. A főszereplőt egy évtizeden keresztül figyelhettük, megismerhettük két szerelmét is, bajtársait, ellenségeit, és rengeteg torzszülöttet, legyen az ember, vagy valóban szörnyeteg, akikkel ádáz harcokat vívott az élete derekán járó Éjszárny Parancsnok. A korábbi két kötetről, az Éjszárnyról és a Hollóvérről is olvashattok a magazinunkban.

Bár a második rész olykor leült, a zárókötet ugyanolyan lendületesen halad, és ugyanolyan erőteljes momentumokkal sikerült felvértezni, mint az első részt. Az Üresség Szíve robbanása felhasította a valóság szövetét, és létrehozta a Kárhozatot, amelybe az emberiséget védelmező Névtelen mágusok a Mély Királyait száműzték. Én legalábbis ebben a tudatban voltam egészen addig, míg ezt a részt el nem olvastam. Ebben a kötetben egy másik oldaláról ismerhetjük meg ezt a sivatagos, pokoli helyet, mélyebb és metaforikusabb jelentést kap. Egészen a szívemhez nőtt. A Kárhozat a gyász, a magány és bűntudat területe, de legfőképp Ryhalt gyásza, magánya és bűntudata testesült meg benne. Borzasztóan kidolgozott és mélyen szántó lett ez a párhuzam, komoly lélektani mélységekbe vezet minket a szerző, miközben már-már az őrület határára sodorja meghasonlott főhősünket.

Azt hihetné az ember, hogy két kötet után már semmi újat nem tartogathat számunkra ez a trilógia, de ez közel sem igaz. Mind a kárhozatról, mind önpusztító parancsnokunkról is újabb és újabb információk derülnek ki, amelyek árnyalják a képet, segítik a megértést, és megalapoznak egy megindító és katartikus lezárásnak. Új szereplőkben és új teremtményekben sincs hiány, minden fejezet érdekfeszítő, és számos csavart tartogat. Sosem lehetünk biztosak abban, kiben bízhatunk meg, ki segít, és ki támadja hátba a következő percben kedvenc szereplőinket. A Kárhozat nem pusztán fantasy, hanem krimi, dráma és romantikus alkotás is egyben. Történet egy nem mindennapi lovagról, egy lecsúszott, hazardírozó, megkeseredett férfiről, aki mindent egy lapra tesz fel. Egy szó, mint száz, az én véleményem szerint a regénysorozat világépítése és dramaturgiai íve is zseniális.

A Kárhozat egy kalandokban dúskáló, de lélektanilag is egy mély utazás. Olyan, mint egy jól sikerült pszichoterápia. Az önpusztító, önostorozó főhős minden bűne és bánata feltárul az olvasó előtt, aki végül feloldozást nyer, majd megtanul továbblépni, és megcsillan előtte egy új élet lehetősége. Kevés olyan fantasy regény van, amely lélektanilag is ennyire megalapozott és szépen mutatja be a vezeklés folyamatát, talán csak Mark Lawrence trilógiája, A Széthullott Birodalom hatott rám ilyen elemi erővel az elmúlt években. A Kárhozatot ajánlom minden fantasyrajongónak, de főleg a grimdark és dark fantasy kedvelőinek, akik képesen megbirkózni egy sötét és torz világgal, rengeteg agóniával, és a nyers őszinteséggel.

A felhasznált képek az Agave Könyvek promóciós anyagából valók