Fűszer az oravecznóra jelenséghez – az Összekötve kritika

Fűszer az oravecznóra jelenséghez – az Összekötve kritika

Mielőtt elkezdenétek olvasni az ajánlómat – ami inkább kritika – tudnotok kell, hogy nem ez volt írásom első verziója. Felkerestük Oravecz Nórát, egy interjú reményében, hogy kicsit tájékozódjunk erről az egész oravecznóra-jelenségről, illetve Összekötve című könyvéről kérdezősködtünk volna. Hogy a lelkiismeretünk, és magazinunk neve is „tiszta maradjon”, a felkéréskor elküldtem Nórinak a kritikát, hogy nehogy a későbbiekben sértődés vagy probléma legyen belőle. Szerintem így fair, hiszen előrebocsátottam, hogy nem voltam elájulva a könyvétől és ezt meg is írtam. Majd majdnem egy hónap várakoztatás után ismét megkerestem (előtte ígéretet kaptam, hogy ha majd „rám ér”, jelentkezni fog), hogy küldhetem-e a kérdéseimet vagy nem. Ekkor visszautasító választ kaptam, mert a managere nem engedélyez semmilyen interjút, míg Nóri harmadik könyve el nem készül.

Az első „ajánló” Oravecz NóraÖsszekötve című könyvéről, sokkal finomabb volt. Úgymond „feldíszítettem mézes puszedlivel”, mert nem akartunk senkit bántani, megsérteni, de mikor az elutasító válaszban egyértelmű célzást tett arra, hogy csak a „lájkgyűjtésre” megy ki az egész, akkor nem igazán tudtam hová tenni a fejemben ezeket a furcsa emaileket, hiszen Nórit a bejegyzései alapján teljesen másnak képzeltem. Majd ezt követően, mikor engedélyt kértem a kritika közzétételére, közölte, hogy azt publikálunk, amit akarunk. Ha lehozzuk, még értesítenünk sem kell, hiszen Ő már olvasta.

Úgy döntöttem, ha már úgy is azt publikálunk amit akarunk, akkor beszedhetem a mézes puszedliket mindenféle bűntudat nélkül. Úgyhogy tiszta lelkiismerettel átírtam. Szinte az egészet. Fogadjátok szeretettel!

fotó: harmonet.hu

fotó: harmonet.hu

Idén augusztusban végre megjelent Oravecz Nóra Összekötve című könyve. Nóri egy huszonéves blogger, aki viszonylag hosszú utat tett meg a siker felé. Gondolataiból nap, mint nap találkozhatunk a közösségi oldalakon, idézetes honlapokon.  Pozitív életszemlélete, kitartása, ereje, magával ragadja az olvasóit, ösztönzi őket arra, hogy törekedjenek a jobbra és harcoljanak álmaikért. Persze már akit meg tud fogni. Én nem hiszem azt, hogy egy olyan nőnek kéne párkapcsolati tanácsokat osztogatnia, aki még nem is volt szerelmes.. No, de ez legyen az én magánvéleményem..

“Ha a megfelelő pár van melletted, akkor, igenis minden a lehető legjobban fog alakulni, ugyanis egymást támogatjátok majd. Építitek, segítitek, toljátok előre egymást. Ha az egyiknek nem megy valami, a másik feltölti energiával, és már haladnak is tovább. Ez amolyan csapatmunka.”

A siker „szinte” egyik pillanatról a másikra kopogtatott be hozzá. Nóri évek óta foglalkozott blogolással, amit többször abba is hagyott, majd újrakezdte. Aztán egyszer csak jött, a „Hova kurvultok csajok???” című bejegyzése (2011. júniusában született) ami elindította a lavinát. Hétről hétre egyre több követője, rajongója lett. Ezt a bejegyzést több mint 16 000-en osztották meg Facebookon és alig pár nap alatt több mint 100 000-en olvasták. Azt hiszem, nyugodt szívvel mondhatom, hogy Oravecz Nóra sikertörténete itt kezdődött.

2011. rohama ezzel még nem ért véget. Nóri kiadta első könyvét, Tejszínhab nélkül címmel. Ez a könyv nem szerelmi történet, se nem történelmi regény, hanem sok blogbejegyzés egy füzérre fűzve. A könyv első sorban fiataloknak szól. Fő témája a párkapcsolatok és a szingliség, mint életforma. Őszintén szólva, kicsit meglepődtem mikor először kezembe vettem a könyvet, mert egy általános iskolai munkafüzetre hasonlít. Nem tudtam eldönteni, hogy színezőt vagy mesekönyvet rendeltem magamnak. Kívül bohókás és színes. Röpke 92 oldal, amit pár óra alatt már el is olvastam. Kellemesen csalódtam, mert a kis „munkafüzet” lekötötte figyelmemet. Kikapcsolt, szórakoztatott, megnevettetett és mégis elgondolkodtatott.

Nórinak szinte minden követője izgatottan várta az Összekötve című könyvet, aminek kiadásai körül elég sok huzavona és nehézség keserítette meg a blogger mindennapjait. Augusztusban eljött a nap, és a könyv megjelent. Én is vártam, hiszen érdekelt. Fogalmam sem volt arról, hogy mi is lehet az a Kremp, és hogy milyen szerelmi történet születhetett meg Nóri fejében.

fotó: libri.hu

fotó: libri.hu

Őszinte leszek… Csalódtam… Mást vártam. Valami egészen mást, ami kerek, ami egész, ami megmozgat, ami megváltoztat és esetleg a földhözragadt gondolkodásomat kicsit el tudja téríteni a megszokottól. Főleg azok után, ahogy a szerző beharangozta/bemutatta a „gyermekét”. Rám nem volt hatással. Nem fogott meg, és ugyanolyan földhözragadt maradtam, mint eddig voltam. De ez talán legyen az én problémám. Talán túl sokat vártam. Vagy nem tudom.

Maga a történet egy tipikus amerikai lányregényéhez hasonlítható, ahol a főszereplőnek nehéz és vad fiatalkora van, majd egy tragédia után hirtelen megváltozik, és jó irányt vesz az élete. A munkában sikeres lesz, a korábbi szegénységet felváltja a jólét, a kicsapongó kapcsolatokat szerelem követi. A végén meg jön a tragédia és a tanulság. Bla.. Bla.. Bla.. A megszokott történtet.

Azt hittem más lesz. Valami teljesen másra vártam. Valamire, ami semmihez sem hasonlít, ami nem megszokott, ami annyira meghökkentő vagy észveszejtő, hogy még egy filmrendezőnek is el kéne gondolkodnia azon, hogyan is vigye vászonra a jeleneteket. Talán tényleg az a legnagyobb probléma, hogy túl sokat vártam el ettől a könyvtől, de ha már ilyen marketinget kapott, gondoltam megéri a pénzét..

Maga a Kremp igen kevés szerepet kapott a történetben. (Egyébként ezt nem is értem.. Nem arról kéne szólnia? Biztos nem érzem át eléggé.. De talán ez is legyen az én bajom..) Körülbelül a könyv felénél jelent meg először, és ezután is csak sejtéseink lehettek arról, hogy miről is van szó. A könyv végére persze világossá válik, hogy mi is ez a „vallás”, de akkor is kevés volt, ahhoz képest, hogy elvileg ezt „hirdeti”. Engem a Kremp jobban érdekelt volna, mint az hogy Oravecz Nóra hol szeret bulizni..

Ami a legnagyobb csalódást okozta, az az Összekötve nyelvezete. Rövid, egyszerű mondatokból áll (ami persze nem baj), de hát azért na… Egy agyonmarketingelt könyvről beszélünk, amit hatalmas példányszámban dobálnak szét az országban. Legalább legyen szépen, a magyar nyelvhez hűen összerakva. A másik.. Úgy gondolom, hogy egy könyvben nem megengedhető az, hogy ilyen szinten ragaszkodjunk dolgokhoz és márkákhoz, mint ahogy itt olvashatjuk. Folyamatosan csak a Facebookról, Somersbyről, vodka-Redbullról, Blackberryről, Instagramról, Holdudvarról és Nóri többi kedvenc helyéről olvashatunk. Persze, ezek a dolgok nap, mint nap jelen vannak életünkben, de éppen azért menekülünk a könyvekhez – avagy könyvekbe -, hogy kicsit elszakadjunk a saját világunkból. Ha csak egyszer vagy kétszer lett volna megemlítve a Facebook (vagy bármelyik), még nem is zavart volna, de az, hogy szinte erre és a többi „Névre” épültek az események és ezeken keresztül fűződtek tovább a szálak, teljesen összerombolta a képet.

“- Küldtem neked egy meghívót a Facebookon, de nem reagáltál.
– Nekem te nem küldtél semmit! – tiltakozik bősz fejrázással.
– Dehogynem! Tegnap. Holnap lesz nálam egy házibuli, utána pedig elnézünk a Holdudvarba.”

A könyv utolsó 50 oldala volt az, amit a legnehezebben emésztettem meg. Sőt! Képtelen voltam arra, hogy befogadjam. Igen, persze. Álmok és vágyak. Egy kitalált világban járunk.. De ha már a márka- és szolgáltató nevekkel ennyire földhözragadtak maradtunk, akkor tényleg a Gossip Girl-ben Chuck Bass-t alakító színésszel fut össze a főhős? És teljesen ingyen és bérmentve utazhat Amerikába? És ráadásul a Oprah Show-ra kedvezményes jegyet tud venni ahol épp a kedvenc írója lesz a beszélgetőpartner..? Ez így nekem sok volt. A történet teljesen irreális és elképzelhetetlen szituációk sokaságává vált úgy, hogy 5 oldallal azelőtt még két lábbal álltunk a földön. Az utazás pillanatában mintha kettévágták volna a történetet. Az eleje valóság, a vége álom.

De hát Nóri ugye azt mondta, hogy nem ígért semmit és tudja, hogy fejlődnie kell. Igen ám.. De ne adjunk már ki olyan könyvet, amiben meg sem próbáljuk kiaknázni a magyar nyelv szépségeit és sokoldalúságát…

Tudom, a Oravecz Nóra rengeteget dolgozott. És sok energiát fektetett bele. Mégis olyan, mintha el lenne kapkodva. Úgy érzem, hogy ezzel a könyvvel még várni kellett volna. Még nem érett még. Egy, talán két évvel később ebből akár jó regény is születhetett volna. Lehetett volna értéke. Korainak érzem. De az vitathatatlan, hogy az Összekötve, nem más, mint Nóri maga. Ő, a vágyai és az álmai. Idő kellett volna még. Talán egy-két év.. Lehet, hogy több. De ez a könyv csak félkész. Éretlen.

Az Összekötve meghozta Nóri életébe az abszolút sikert és a robbanást. Az, hogy én csalódtam, az nem azt jelenti, hogy mindenki más is. Eléggé nehezemre esik a magazinunk “Ajánló” kategóriájába betenni. Mert szerintem abszurd az, hogy nem hordoz magában eszmei értéket és mégis egy vagyonba kerül.. A könyvet magas példányszámban adják el nap, mint nap az üzletekben és Nóri követői egyszerűen imádják.  Emellett rengeteg pozitív kritikát és „hálaüzenetet” olvastam, úgyhogy azt hiszem az Összekötve sikerként könyvelhető el. És igazából nem lehet olyat alkotni (bármennyire is szeretnénk), ami mindenkinek tetszik, vagy amivel mindenki elégedett. Nóri valóra váltotta az álmát, véghezvitte célját. A többi talán nem is számít..

Szerző:

Rose
"Amikor 5 éves voltam, anya azt mondta a boldogság a kulcs egy szép élethez. 6 évesen, amikor iskolába mentem és megkérdezték, mi akarok lenni, ha nagy leszek, azt írtam: "boldog". Azt mondták, hogy rosszul értelmeztem a kérdést. Azt mondtam, rosszul értelmezték az életet." /John Lennon/

Szólj hozzánk!