Kirakós…

Kirakós…

Vannak helyzetek, szituációk, körülmények, amikor azt érzed, hogy nem vagy a helyeden, hogy olyan emberek vesznek körül, akik nem értenek, akiket Te sem értesz és talán nem is akarsz. Ilyenkor megszólal benned egy hang, egy érzés hogy ez így nem oké.Én ezt hívom létidegen-életérzésnek…

Létidegen-életérzés ez. Minden egyes nap. Ugyanazt éled meg. Üres fülek, rideg tekintetek, rosszalló megjegyzések és a hit teljes hiánya. Meg kéne szoknod. De nem megy.  Te vagy rossz helyen? Te vagy rossz helyen! Szinte ordít a tudatod, hogy igen. Hogy mindez nem hozzád tartozik. Nem a részed. Ahol nem hisznek benned és nem értenek, az nem lehet a részed. Nem vagy rossz. Csak más. És talán ez a legrosszabb. Kitaszított leszel. Meg nem értett. Elscseszettnek nyilvánított. Ott a pecsét. Megbélyegeztek. Te más vagy. Ne is álmodj megértésről. Szeretetről meg aztán végképp ne. És ha kiszakadsz, akkor azért is hibáztatni fognak. Mint úgy egyébként mindenért. De ha kiszakadsz, ne nézz vissza. Csak menj. Menj előre az utadon, ahogy eddig is tetted. És higgy. Hidd azt, hogy nem vagy kevesebb náluk és Téged is lehet szeretni, annak ellenére is, hogy más vagy, mint ők.

Hidd el, hogy Te nem véletlenül vagy más, hidd el, hogy Te nagy dolgokra vagy hivatott, hidd el, hogy meg fogod találni a hozzád tartozó részeket, hidd el, hogy az élet egy olyan kirakó, amelyben minden rész a helyére kerül a végén.

Szerző:

András Viki
Bonyolult ember, egyszerű döntésekkel, őrült érzésekkel

Szólj hozzánk!