„Kibontott hajad lebbenését látom, mozdulataid tiszták, de lényed valahogy mégis elvész a múlt ködében. Kacajod, lágy ajkaid íve csupán, mi száguld felém a semmiből, mégis tudom, hogy te vagy az. Régi ruhád fodra, amit csak hárman érintettünk: te, az idő és én. Felesleges szavak, elmaradozott tettek súlya lett a béklyóm. Azok a könnyek az arcodon talán nem is tudják, hogy mégsem volt minden hiába. Harminc év, és még háromszáz, ami lassan lecsorgott. De mindegy is mennyi, nem lehet időben mérni a bűnbánatot. „
Manapság kevés helyen olvasunk ennyire tiszta szavakat. Talán manapság már keveset is olvasunk… És ha olvasunk is, nem biztos, hogy adunk a „minőségre”. Sokszor akadnak utunkba olyan könyvek, újságok, blogok, melyek csak az egymás után pakolt, üres és közhelyes szavak tárházát láttatják velünk. De mikor az ember rátalál egy olyan alkotóra, aki megragadja a képzeletét, a világát ott, ahol kell, és nem azért, mert egyszerűen szimpatikus, hanem mert különleges és nem mindennapi élményt nyújt az olvasás területén, akkor onnantól kezdve ki lesz éhezve az igényes prózai és verses formájú művekre.
Kiss Mártont olvasva én is kiéleződtem a szépirodalmi művek sokaságára és az Ő írásaira is. Marci 24 életéve mögött mintha egy fél évszázadnyi tapasztalat és felgyülemlett érzelem lakozna, aminek eredményét szinte a kezemben tartom olvasás közben. Olyankor kicsit közelebb kerül minden. A még meg nem élt érzések, és a rég elfeledett gondolatok egyaránt.
„Nyikordult az ajtó, majd lassan kitárult. Kitotyogott rajta a csoda egy szál pólóban és megkapaszkodott az ajtófélfában. Az anyja abbahagyta a mosást. Egy pillanatig farkasszemet néztek. A gyermeké volt az értetlenség, az asszonyé az undor. „
Az érzelmek rendkívül pontos bemutatása mellett Marci a körülmények ábrázolására is nagy hangsúlyt fektet. De ezt is úgy teszi, hogy egy szoba vagy egy bútordarab leírásával is hangulatot teremt. Novellái szívfacsaróak és elgondolkodtatóak egyszerre, lehetetlen, hogy olvasás után ne telepedjen ránk valamilyen mélyebb életérzés, valami őszintébb és komolyabb felfogás.
Marci ugyanolyan otthonosan mozog versírásban, mint prózában. Versei egészen megkapó lüktetésűek, szinte érthetetlen tökéletességgel bánik a hasonlatokkal és metaforákkal, melyeknek valódi jelentéstöbbletük van, nem csak üres, és egymáshoz jól passzoló kifejezések tömkelege.
Tehát szívből ajánlom Mindenkinek Kiss Márton írásait, mert építenek, ha kell, megríkatnak, de a tehetség, ami mögöttük rejlik, mindenképpen megmosolyogtat.
Kiss Márton – Ez vagy
Téged kerestelek.
A múlt vaspajzsán
utat vágtam hozzád,
rádleltem egy tó partján
és meglestelek.
Nem ismertelek fel.
A tested idegen, a remény
elhagy
– ami eddig elkísért.
De az évek holt ködén hidegen
átlengő bizonyosság megkísért:
ez vagy.
Nem a hús, csak az örök menedék
a roskadozó feledés fátyolán
egy elenyésző szövedék.
Nem csak a nappal de az éjjel is,
és én, aki nélkül szétesik
az egész,
a fáradt átutazó, a nem kívánt vendég,
de elrejtőzve megpihennék,
míg minden elenyész.
Felugrottál és rámnéztél.
Szétfutott a félelem,
mint megpattanó hajszálerek,
érezték megdermedt tagjaim.
És a testetöltött emlék
valaha volt ajkain
a könyörgő néma lehelletet,
hogy eresszelek!
az utolsó mondat és elfulló tekintet,
kopott acél villan,
a gyönyörűség megihlet.
Otthagytalak, de nem mentem messzire
elhoztam valamit,
ami megmarad ha meghagyod.
Sosem voltál még hús
ennyire,
most hogy csak tátongó mellkasod
üressége üvölthet a
semmibe.