percenként elérhető, de vajon kinek?
“Percenként elérhető, de vajon kinek, ki foglalja le ennyire gondolatait, s mit kellene nekem már tennem, ha engem végleg nem keres.” …
én
kedves én…
Ma egy levéllel jelentkezem hozzátok. Egy olyan levéllel, amit a 13 éves önmagamnak írtam. Remélem titeket is inspirál majd a gyógyulásra! Kedves én! Tudom, hogy most úgy érzed, ellened fordul az egész világ. Azzal is tisztában vagyok, nem látsz…
“Már nem félek” – A bizalmatlanságról
Néhány nappal ezelőtt, miközben a fiókomat pakolgattam, a kezembe került egy réges-régi írásom, ami többek között arról szólt, hogy nincsenek barátaim. Először mosolyogva olvastam a kacskaringós betűket, hiszen ma már elképzelhetetlennek tartom, hogy ne legyenek az életemben olyan emberek, akikkel…
Zsilipet nyitottam. Gát szakadt.
Valahogy mindig így alakul.Ott vannak a nagy boldogságok apró szépséghibákkal, aztán a végén már el sem tudjuk képzelni, hogy egyáltalán léteztek.Csak a hibák maradnak apró szépségpöttyökkel. “Te boldog vagy?” – Néztél rá égőkék szemekkel és én hirtelen, ahogy mondják, se…
