Amióta elmentél
Gomolygó gondolatköd Vagy ma már csupán Dologtalan vasárnap van Nem vár épp senki rám A padlón fekszem ébren Kint alélt homály Felborult pohár a kézben Nincs későn, nincs korán Úgy nézlek, mintha most látnálak legelőször. Te pedig olyan alázattal pillantasz…
