hallgatás

Fogadd el, hogy nem vagy már egyedül

Fogadd el, hogy nem vagy már egyedül

Villog a kurzor az üres papírlapon. Olyan, mint a tiszta festővászon, ami csak arra vár, hogy színessé váljon. Megint neked írok, de nem tudom, hogy fekete-fehér, vagy színes képet fessek neked. Nem tudom, hogy milyen színeknek hinnéd el végre, hogy…
A szennyes

A szennyes

Hetek óta szürke vagyok. Talán csak az ünnepek-utáni depresszív állapot egyik áldozata lettem, talán tényleg hiányzik valami az életemből, ami miatt fakulok. Így megy ez, nem tudjuk miért, de egyszer csak észrevesszük, hogy megkopott a kedvünk. Tudjuk ám, hogy szép…
01110100 01100101

01110100 01100101

Elgondolkozom, hogyha fa lennék, milyen mélyre gyökerezne most a lábam. Elég mélyre jutottak a korhadt kezek? Nem késő-e megrántani, hogy ne fúródjanak be annyira? De nem. Súlyod megint úgy lehúzza őket, hogy fájdalommal jár kihúzni őket. Láncreakció. Ha te is,…
“Hallgatni akartam…”

“Hallgatni akartam…”

Hallgatni akartam. De aztán megszólított az idő, és megtudtam, hogy nem lehet hallgatni. Később megtudtam azt is, hogy a hallgatás legalább úgy válasz, mint a szó és az írás. Néha nem is a legveszélytelenebb válasz.– Márai Sándor A fejem felett…