hibák

Távolságok közöttünk

Távolságok közöttünk

Mindannyian szeretünk ugyanazokba a hibáinkba beleesni, hogy újra meg újra elkövethessük őket. Vagy csak abban reménykedünk, hogy ezúttal sokkal jobban teljesítünk? Most aztán minden másképp lesz, és nem kudarccal végződik a mesénk, mint ahogyan az ezelőtti, hanem nagy mosollyal érünk…
Beleesünk

Beleesünk

Beleesünk. Igen bele, ugyanabba a hibába újra és újra. Nem azért, mert nem tanultuk meg a leckét, hanem, mert legbelül sohasem adtuk fel. De összetévesztjük. Igen, baromi könnyű összekeverni a kettőt, mert sokszor annyira vágyunk a szeretetre, hogy képesek vagyunk…
“Tulajdonképpen inkább nem mondom”

“Tulajdonképpen inkább nem mondom”

Mától nem akarok megmenteni senkit. Mától nem érdekel, ha tudom, hogy hibát követtek el, hagyom. Mától nem szólok, hogy a vesztetekbe rohantok, elfordulok. Mától már tényleg befogom a szám. Minden egyes alkalommal, mikor a segítő szándékom kudarcba fullad, megfogadom, hogy…
Ma nem akarok…

Ma nem akarok…

Ma nem akarok jobban kinézni, mint ahogy érzem magam. Nem akarom kijavítani a hibáimat. Semmi késztetésem nincs rá. Bágyadt vagyok és reményvesztett. A fáradtság mély barázdákat rajzol az arcomra, a szemem alá lilás karikákat, mintha csak ki akarna figurázni; a szemem…
Tegyél tapaszt a hibáidra!

Tegyél tapaszt a hibáidra!

Mindig abba a hibába esünk, hogy hagyjuk, a múltunk határozzon meg minket. A tegnapok, a múlt hónapok, az előző évek. A hibák. Heteket töltöttem azzal, hogy emlékeztem. Arra, ami volt. Közben elfelejtettem megélni a jelent, és lépni egyet a jövőbe.…