Kovács Róbert

Engedj el! – szólt a hang – s ekkor csillag hullott le az égből, a nyúl elbújt és csak lesett, villámok csapkodtak égbolt-szép szeméből, aztán a lápot néztük, ő nevetett, én sírtam, mint egy kedves, vad oroszlán, akitől mindenki fél, …