szeretet

szeretethiány-feltöltődés

szeretethiány-feltöltődés

keresi a toll tintáját.nélküle nem tud írni.néha egy-egy önbizalom-hiányos petty.paca.csak a régi kék ék nyomai száradnak benne.bele.de vele bármilyen kacska-ringást.virág nevet.reggeli üzenetet.kedvenc dátumot.emlékek mondatba fűzött textusát.közös fotók mappának kódját.képes magából kiadni.de amíg belül semmi, a semmi nem tud kreálni.kiállni. voltam…
12 voltam amikor elment

12 voltam amikor elment

Mindazok akik elmennek, hagynak neked magukból egy darabkát? Ez lenne az emlékezet titka? Mert ha így van, akkor még biztosabbnak érzem magam, mert tudom, hogy soha nem leszek egyedül. /Ferzan Ozpetek: Szemközti ablak/ Azt mondják, hogy az emlékezéshez nem emlék,…
Ágyban, gondolatok közt

Ágyban, gondolatok közt

Az alább olvasható szösszenetemet 2015. szeptember 9-én, szerda éjszaka írtam. Nem régen, bár bizonyos része már nem annyira aktuális, de mondanivalójának lényege úgy érzem, örökérvényű.   23:40 az idő, ami egyszer csak eltűnt.   Mindenhonnan lehangoló hírek (tv, rádió, internet),…
Őszi hangulatok

Őszi hangulatok

Reggelente megint fázom, libabőr járja át legmélyebb álmom. Összekuszálódott szempilláimtól nehezen nyílik ki a szemem, megint más lett a kikelet. Érzékenyebb, lágyabb, olyan… meleg. Pedig a forró nyári napsugarak ideje már rég elszelelt. Forró tea illata tölti be a házat,…
Már nem gyűlöllek

Már nem gyűlöllek

„A szeretet ellentéte nem a gyűlölet, hanem a közöny.”  / Elie Wiesel / Mostanában ez az idézet jár a fejemben, mely ugyan csak egy mondat, de mégis választ adott ezernyi kavargó érzelmemre, melyek mostanában kísértettek. „Szeretlek” és „Gyűlöllek”, rájöttem a…
Oldódás

Oldódás

Azt mondják, a szeretet kötelék. Hogy lefog és visszatart. De én nem így érzem. Inkább folyónak látom. Amely mindig árad, akkor is, ha nem akarjuk. Mindenki felé. Hol kis patakként, hol hömpölygő, egybefüggő, megállíthatatlan folyamként közelít. Néha kitölti a holtágakat,…
Fundamentum

Fundamentum

December fahéjillatú gyertyái égnek, május bazsarózsái kacérkodnak a szellővel, augusztus kalászai susognak, és november madarai csőrükben szürke felhőt tartanak. Minden egyszerre, egyetlen pillantásában.
Lábnyomok a változás útján

Lábnyomok a változás útján

Keresztbe fordulok az ágyon és keresem a helyem. Talán látnálak, ha a szürke köd nem borítaná el szemem. Körvonalakat rajzolok egy üres papírlapra és azon tűnődöm, hogy most vajon hol lehetsz…Illatok a párnán, lábnyomok a padlón. Ennyi emlékeztet rád, mikor…
Fénylabirintus

Fénylabirintus

– Mindenütt téged kereslek. A Nap utolsó sugarában, amint búcsúcsókot lehel a pupilláimra. A levelek fonákján kirajzolódó térképen, hová vezet? Megyek a városok szürke aszfaltján, a saját lábnyomom látom csupán. A kalauz a jegyemet kéri, egy utazáson vagyok, amire nem…
Ne hagyd, hogy benőjön a szíved lágya!

Ne hagyd, hogy benőjön a szíved lágya!

Minden megérint. – Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya. (Fodor Ákos) Sokan erősnek tartjuk azokat az embereket, akik nem mutatják ki érzelmeiket, akiket nem érint meg egy vers, egy film, egy baráti kedves gesztus, egy szerelmes dal, esetleg…
A Vaslady szupertitkos naplója és ami mögötte van

A Vaslady szupertitkos naplója és ami mögötte van

“Értetek…hogy mosolyogjatok, egyetlen pillanatért, amit szebbé teszek.” Talán ebben az egy mondatban minden benne is van, amiért a Vaslady szupertitkos naplót ír. Természetesen szerencsére egyáltalán nem titkosak a bejegyzések. Miközben csevegtem a blog szerzőjével, végig az volt az érzésem, hogy…