Üdögelő

Üdögelő

Vannak pillanatok, amikor egyszerűen nincs tovább. Újra kell kezdenünk mindent. Viszont kevés nehezebb dolog van annál, hogy úgy építsünk fel valami újat, hogy közben ne veszítsük el önmagunkat.
Valami biztosat szerettem volna. Alapot, erős gyökérzetet, ami nem fordul ki többé.
És mi jelenthetne masszívabb alapot, mint az a bölcső, melyet rozmaringfák alatt ringatnak?

Kép forrása: pinterest.com

Kép forrása: pinterest.com

Pünkösdirózsák és kékibolyák.
Belőlük fonok palotát magamnak.
Az lesz az otthonom, ami eddig is az enyém volt. Tulipános ládát faragtatok a szomszéd faluba, a pruszlikomra piros rózsát hímzek, és májusfák körött táncolok.
Pántlikát kötök a hajamba, a fejemet magasra tartom, ha vízért megyek a kútra.
Te meg pipára gyújtanál, és kedélyesen pöfékelve mesélnél nekem.
Hogy megint lesántult egy tinó, meg hogy maholnap mehetünk aratni.
Idilli kép. Megfontam az első kast. Ebből lesz a tisztaszoba. Majd fosztok libát a dunyhához.
Orgonák kerítek az ablak alá, a rozsdás kék lavórunkban hozok vizet rája.
Közben meg dalolni fogok.

Sudár magos, de magos,
sudár magos, de magos a juharfa.
Kicsiny madár a fészkét,
kicsiny madár a fészkét belerakja.
Az erdei dalos pacsirtának is van párja,
van párja.
Csak én magam egyedül,
csak én magam egyedül vagyok árva.

Talán meghalljátok a hangomat. Ott zizzen bennem minden nap. Néha kiszalad, megsuhogtatja a frissen keményített rakott szoknyákat, néha meg ki sem dugja az orrát, benn kumkodik a dunna alatt.
De akkor is bennem van. Körbefontam vele magam, és most már nem fordulok ki a töltésből, ha jégesővel jön a szél.

Szerző:

Horváth Margaréta

“Ha itt nem találsz, keress meg ott.”

1 comment

Szólj hozzánk!