Home › A szerző cikkei

A szerző cikkei

Vendégszerkesztő

Ezt a cikket egy kedves vendégszerkesztőnk írta. Ha van egy jó írásod, vagy szeretnél hozzánk írni, egy vagy akár több cikket, jelentkezz nálunk emailben a lendulet.magazin@gmail.com-on.
Vendégírások
Kiürülés

Kiürülés

Vendégszerkesztő
Sötét van. Nagyon sötét. Nem csak odakint. Úgy érzem a lelkemből is kiszökött minden fény. Hogy az élet fénye vagy a reményé volt-e, azt nem tudom. Mostanra viszont semmi sem maradt belőle. Befelé sikítozom, nem is tudtam, hogy a lelkünknek…
Vendégírások
Hegyeket látok

Hegyeket látok

Vendégszerkesztő
hegyeket látok könnyes felhők égszíne alatt olvadni el. könnyű lehet minden lépést számolni, amíg nem fogy el. neveket hallok papír szájak  barlangjából suttogni szét. fáj a fának letört ága, ahogy hiányzik minden ottlevés. hideget érzek kezeim csontján megtapadni, és hull…
Vendégírások
Lenni valakiért

Lenni valakiért

Vendégszerkesztő
Valami nem stimmel. Talán az idő… Igen. Annyira belebetegedtünk, hogy már mi magunk sem akarjuk felismerni azt, hogy talán elkéstünk. Annyira ragaszkodtunk egy-egy múltbéli boldog pillanatunkhoz, hogy észre sem vettük azt, hogy nekünk talán csak ennyi jutott. Sokáig játszottam a…
Vendégírások
Túlparton

Túlparton

Vendégszerkesztő
A túlpart, a túlpart úgy várom. Ott semmisül meg minden álom. Majd halkan súgom, itt vagyok, Itt lehelem ki utolsó mámorom. Majd remegve surran ki számon Milyen ruha volt rajtad, és milyen lett volna Hogy milyen fát ültetnék előre és…
Vendégírások
Hiánytalanul

Hiánytalanul

Vendégszerkesztő
Veled vagyok ez a vers, ez az egész, hiányos strófa, amit majd szemedbe könnyezek összefonódott áldott éjszakákon illatos paplan oltalma alatt hiánytalanul.   A verset írta: Károly Dorka Kiemelt kép: wallpoper.com
Vendégírások
A sötéten túl

A sötéten túl

Vendégszerkesztő
Nyári alkony, kihalt utcák, üres parkok – egyik láb a másik után, mindegy merre mész. Valami hajt, visz előre céltalan – ahová szeretnél, úgysem juthatsz el. Eltűnik a fény, minden lecsendesül, csak az esti szél suttog alig hallhatóan füledbe. A…
Vendégírások
Világgá ment gyermekkor

Világgá ment gyermekkor

Vendégszerkesztő
Hat voltam, amikor először felkerekedtem. Megbántott az élet, hát felpakoltam két nagy színes nejlonszatyorba minden fontos dolgot, vagyis a kedvenc plüssöket meg képeskönyveket. Alig bírtam, a szatyrok fülei lilára szorították a kezeimet, de könnyes szemmel vágtattam előre, mert nincs annál…
Vendégírások
Életjáték

Életjáték

Vendégszerkesztő
Jelmezed öltöd. Hamis a tükröd. Valódat őrzöd. Páncél a bőröd. Álarcod védelem. Idegen képeden. Szívedben félelem. Lelketlen érzelem. Drótokon rángat. Éljed és játsszad. Álom csak, látszat. Pajzsod és várad. Csillagod nincsen. Világot hintsen. Elveszett kincsed. Hittelen istened. Sebedet elfeded. Múltad…
Vendégírások
Ahogy…

Ahogy…

Vendégszerkesztő
Kint már esteledik. Ahogy a kertben ülök az egy szál pulóveremen, elmerengek. Közben egy lánggal rágyújtok egy ócska cigarettára. Nézem erről a lelátóról a kis városunkat, s úgy teszek, mint aki nem hallaná a tücskök kis énekét. Inkább a gondolataim…
Vendégírások
Itt vagy Advent!

Itt vagy Advent!

Vendégszerkesztő
Az első adventi gyertya meggyújtásával elérkezik a pillanat, amikor megnyílik a szívünk az ünnepi hangulatra. Nekem ezidáig kissé korainak tűntek a vásáros forgatagok, a forralt bor hömpölygő illata, a megannyi utcákat keresztül szelő fényjáték. De abban a pillanatban, ahogy meglátom…
Magazin
Hasonulás

Hasonulás

Vendégszerkesztő
Minden én vagyok. Amikor elképzellek feleslegesen a szobámban ülve, vagy a konyha  morzsás kövén mezítláb és álmosan  lopakodva a reggeli első pohár vízért.  Ilyenkor pattanásig feszülök,  tép az ín és nyúz a bőr, államat tapasztom tiédhez, hogy száznyolcvan fölé nyújtózzam magam én is.…