erdekes

shoot me straight.

shoot me straight.

Lélegezz mélyen.  Valahogy olyan érzés, mintha egy pofont kaptam volna. Az elmúlt hetek örömei egy pillanat alatt szertefoszlottak, én meg ott maradtam teljesen egyedül, a csalódás keserű ízével a számban. Mintha minden lámpa leoltódott volna, vagy egy medence mélyén ragadtam…
talán elrontottuk…

talán elrontottuk…

– Szia! – Szia! – Hogy vagy? Nem találkoztunk már egy elég hosszú ideje… – Hát igen. Nem volt mit mondanom neked. Sőt, még látni se szerettelek volna. – Miért is? – Hogy miért? Mert fájdalmat okoztál nekem. Én megbíztam…
kedves én…

kedves én…

Ma egy levéllel jelentkezem hozzátok. Egy olyan levéllel, amit a 13 éves önmagamnak írtam. Remélem titeket is inspirál majd a gyógyulásra!   Kedves én! Tudom, hogy most úgy érzed, ellened fordul az egész világ. Azzal is tisztában vagyok, nem látsz…
egy aprócska tanács

egy aprócska tanács

Miért próbáljuk meg rendbe hozni azt, amit már elcsesztünk? Miért nem tudjuk megbocsájtani, ezáltal elfelejteni majd továbblépni és fehér lapot kezdeni? Miért kell mindig mindent túlkomplikáljunk? Ilyen a természetünk? Azt mondjuk, hogy nem haragszunk, közben nem felejtettük el a dolgokat amik…
az elengedésről…

az elengedésről…

A legtöbbször az elengedés a legnehezebb. Főleg akkor, ha egy olyan dologról van szó, amihez nagyon ragaszkodunk. Azonban meg kell tanulnunk megválni a dolgoktól, elbúcsúzni emberektől, hiszen ha magunkba zuhanunk, azzal nem gyászolunk, hanem csak magunknak ártunk. Mindennek megvan egy…