Lendület

Szerelem. Pánik. Starbucks.

Szerelem. Pánik. Starbucks.

Sophie Kinsella, az Egy boltkóros naplója által ismerté vált írónő, ezt a három abszolút tini hívogató szót választotta legújabb, novemberben megjelent, ifjúsági regénye alcíméül. Ha most lennék kamasz, és ez lenne az első kötelezőn kívüli olvasmányom imádnám a Hová lett…
Ismerd meg a szerkesztődet! – Donáta

Ismerd meg a szerkesztődet! – Donáta

A szerkesztőtársaim olyanokat írtak rólam, hogy lelkes, bohókás, zizzent, lökött, energikus, költői, egy humoros lázadó szellem szecessziós köpenyben. Nehéz lenne megmondani ki vagyok. 20 éve élünk együtt, és még én is csak ismerkedem magammal. De egy szeletet most vágok nektek…
Egy őrangyal szíve

Egy őrangyal szíve

Kislányként a barátságaim leginkább tánclépésekhez hasonlítottak: egyre közelebb kerültem a bűvköréhez, majd egy idő után távolodni kezdtünk, és volt, hogy elengedtük egymás kezét. Nem volt igazi bizalmasom, titkos szövetségesem, csupán apró, elveszett kis bolygó voltam, aki hatalmas, erős napok és…
01110100 01100101

01110100 01100101

Elgondolkozom, hogyha fa lennék, milyen mélyre gyökerezne most a lábam. Elég mélyre jutottak a korhadt kezek? Nem késő-e megrántani, hogy ne fúródjanak be annyira? De nem. Súlyod megint úgy lehúzza őket, hogy fájdalommal jár kihúzni őket. Láncreakció. Ha te is,…
Alien smiley

Alien smiley

Egy éve ilyenkor pont a 4-es 6-oson ültem és a Petőfi híd budai hídfőtől, egészen a Király utcáig gondolkodtam azon, hogy milyen piti indokkal írjak rád Facebookon, ha hazaérek. Ezalatt a nyolc megálló alatt, ami a menetrend szerint pontosan tíz…
A vágyak villamosán

A vágyak villamosán

A szenvedélyek hullámvasútján ülök, háborgó gyomorral, kóválygó fejjel. Nem látom az utat, csak a távoli dombok sejtelmessége vonz, de a kettő között csupa szürke háborgás, csupa bizonytalan lépés.A villamos csendesen siklik, a szunnyadó város beletörődő némasággal öleli körül, a fény…
Az eltemetett szavak sírkövére

Az eltemetett szavak sírkövére

Valószínűleg nem lennék jó kötéltáncos: túl gyakran billenek meg, és bár mindig visszanyerem az egyensúlyom, fojtogat az a tizedmásodpercnyi bizonytalanság. Ez nem a súlytalan lebegés kellemes válfaja. A sajátomként ölelem a ködbe bújó, szégyellős reggelek magányát, ahogy a november megborzong,…
Egy nap Melankóliával

Egy nap Melankóliával

Kitaszít az álom, hasad a biztonságot nyújtó burok, a valóság máris belém mélyeszti fagyos karmait. Hajnali sötétben dagonyázok. Meleg test simul a hátamhoz – rég látott vendég, megismerem rajta a fanyar csodák, rothadó nevetések és az égetett cukor szirupos illatát.…