novella

Semmiből egy egész világ

Semmiből egy egész világ

Nihil… nuku… a semmi – visszhangzik egy sóhaj, majd csak kong az üres tér. Semmire sem vagy jó, senkinek sem vagy hasznára, a léted semmi újat sem adhat a gazdag és kerek világ számára. Már önmagaddal szemben is elveszted saját…
Hátha benyitnak

Hátha benyitnak

  Szinte teljesen úgy találtam rá, ahogy annak idején otthagytam. Ugyanaz a hátratolt váll, fénnyel kihímzett, rideg sziluett. Nem hittem volna, hogy még egyszer látni fogom. Kimondom a nevét. Lágy, szinte érinthetetlen, mégis keserűt hagy maga után a számban. Tudom,…
Visszahatás

Visszahatás

Úgy sárgulnak levelek a játszótér melletti öreg platánfán, mintha csak muszáj volna. Ahogy ezen a rozzant padon ülök, magamat emésztem, hogy legszívesebben valahol máshol lennék. Mégis itt kell lennem. Jobb híján nézem ahogyan a szél körfogócskát játszik az elhulló falevelekkel. Előttem a…
Áramlat

Áramlat

Zötyög a villamos kikopott sínjein, álomba ringat ébert gyerkőcöt és fáradt melóst egyaránt. A távolból egy templom harangjai szólnak, a közelből a reggeli csőcselék zsibaja zsibbasztja agytekervényeim. Állok, már ülőhely nem jutott és talán jobb is, mert így jobb kilátásom…
Ismerd meg új szerkesztőnket! – Léna

Ismerd meg új szerkesztőnket! – Léna

Szilágyi Helénával folytatjuk új szerkesztőink bemutatását, akivel már a múlt héttől kezdve keddenként találkozhattok Máté és az én társaságomban. Őszintén szólva nagyon izgatott lettem, mikor kiderült, hogy kapunk egy társat magunk mellé, főleg, hogy Lénának idén jelent meg első kötete…
medúza

medúza

– Szia! Mondani szeretnék valamit. Tudom, ez az utolsó esélyem, nem is kérem, hogy válaszolj. Minden okkal történt. Ezt tudnod kell, mielőtt elmegyek innen, vágod, mindenhonnan. Szóval vedd úgy, hogy te vagy az utolsó ember, aki valaha látott. – Lehet,…
Mélyzöld

Mélyzöld

Egy napsütéstől elnyúló délutánon láttam meg az arcát, a fák rá vetülő árnyékai között. Éppen a hátsó kertben metszette, fűrészelte az elszáradt ágakat a magasban. Ahogy leeresztette őket a létráról állva, izmos alakja megnyúlt, akárcsak egy táncosé, aki a következő pillanatban…
Szén

Szén

Szén. Feketén nyomódik a papírhoz. A legelején csak kontúrok. Egy-két hiba is belefér, mert senki sem tökéletes. Elsőként csak a láb rajzolódik ki, két behajlított láb. Fekete cipő. Aztán újabb kontúr, a törzs kifordult kontúrja. Valamiért irreálisan görbe és vastag.…
Kiürülés

Kiürülés

Sötét van. Nagyon sötét. Nem csak odakint. Úgy érzem a lelkemből is kiszökött minden fény. Hogy az élet fénye vagy a reményé volt-e, azt nem tudom. Mostanra viszont semmi sem maradt belőle. Befelé sikítozom, nem is tudtam, hogy a lelkünknek…
Bennem él

Bennem él

Sokszor gondolkodom, mi lenne, ha életünk nem úgy alakulna, ahogy azt a Sors megírta. Tény, hogy „ha”-val nem kezdünk mondatot, mert az olyan dolgokon, amelyek meg sem történnek, kár rágódni. A Sors nem fog válogatni, mi meg csak ülünk, és…