Ezüsthíd
Nem hittem volna, hogy valaha látom még a Napot. Alatta a szürke ködfelhő végtelen és halott. De most az ezüstös csíkok áttörtek a sötét lepedőn, És eljött a pillanatnyi vakság. Minden, ami alatt léteztem, Átértékelődött. Magamra veszem a fényt, mint…
