Vers

A kulcs

A kulcs

Teszed dolgod napról napra folyton, Csillagok vannak már rég az égbolton. Behuppansz ágyadba kedvesed mellé, Ki már rég álmait szövi szépen szendén. Bízva bízol, ahogy azt a Tragédia mondja, De felkel a nap, s kezdődik minden újra. Hibáztatod a Nagyokat,…
18

18

Neve: Sándor Luca Született: 1999.01.11. Eredetileg áprilisra vártak, csak azt hiszem, már akkor sem voltam túl türelmes alkat. Szülői szemszögből ez trauma. Koraszülött gyerek, minden, amid van, az kételyek és remény. Főszereplőként viszont csak annyit éltem át, hogy meguntam a…
Mirelitszív

Mirelitszív

Mintha meszet kavarnék. Könyékig mocskos vagyok. Tönkrement a kezem is. Durva és csomós. Szívem úgy szúr, mint az üveggyapot. Téli fagy elleni szigetelés. Megáll most a szívverés. A lépcsőházból igyekszem kifelé, már most érzem az ősz hideg szelét. Fagyos lesz…
Távol…

Távol…

Minden egyes nap lesem az ajtót, arra várva, hogy átléped küszöbét. Nagyon várok rád! Igen, csak rád! Szívemet csordulásig töltöm a feléd érzett szeretetemmel. A szemeidbe szeretnék tekinteni mélyen áthatóan addig, ameddig csak lehet. Eggyé akarok válni veled. Mélyen átérezni,  megérinteni……
Látlak téged

Látlak téged

Tudod, hogy én még naponta találkozom veled A lelkem messziről is lát téged Minden mozdulatod érzem Körülveszel és én is körülveszlek Nincs ennél szorosabb Az elvétett mosolyok zuhanása A félresiklott pillantások súlya Kopogó léptek nyomán az illatod Mind bennem is…
Önrendelkezés

Önrendelkezés

“Mondták nekem, hogy te vagy az első, meg nemzeti hős és hős megmentő, De én mindezt nem kívánom, csillagok, közétek visszavágyom.” Esti Kornél Gagarin   Hajtogatom a napokat, elrakom a polcra, és a fiókba. Rájuk rakódik a nosztalgia, hiába törölgetem,…
Nyelvtani hiba

Nyelvtani hiba

Mióta egy mondat vagyunk, már nem is értem a lényeget. Lehet a lényeg lényegében lényegtelen. Csak te vagy és én. Két meg nem értett félmondat. Először egybevoltunkírva, majd egy levegővételnyi szünet. Jött a vessző, és már a pont. Lehetne inkább…
Mozaik

Mozaik

Sokszor meghaltam már belül Nem egyszer, nem kétszer. Rengeteg halál aprózza már a lelkem. Egészen kicsik, mindennapiak. Meg persze a nagy csattanások. Amikből nem kelünk fel. Aztán mégis. Haltam már meg halkan, vánkosokba fojtva lelkemet Nagy viharok, hullámok, tajtékok, könnyek…
Amiről nem vallok neked

Amiről nem vallok neked

A  soraim versenyt futnak az ujjaim alatt, Zaklatottak, akárcsak én. Nem találom a szavakat, amikkel megfesthetem neked magam. Nem hazugságból, hanem igaziból. Minden sejtemmel azt érzem, hogy tudnod kell Minden remegésem, sóhajtásom A kiábrándult lépcsőházak fordulójában szuszogó magányom. Senkinek sem…
Neil Gaiman – Kapcsolatok

Neil Gaiman – Kapcsolatok

Jupiter és Vénusz szőlőfürtökként csüngtek az esti égbolton, megfagyva és rezzenéstelenül. Ha felnyúlsz értük, akár le is szedhetted volna őket. És a pisztrángok úsztak. Hó fedte be a világot, elcsendesítette a kutyát, elhallgattatta a szelet… Megmutathatom a pisztrángot, mondta a…
Tündéri realizmus

Tündéri realizmus

A rendezetlen szobában némi füstöt érezni. Az egyik sötétebb sarokban minden tele van fehér szilánkokkal, rózsaszín szivacsos takonnyal és a hatalom vörösében pompázó vérrel. A puska lassan eldől. Koppanása közel sem olyan hangos mint az előbbi dörrenése. A tündér ujja…