A szerző cikkei

Simófi Annamari

Simófi Annamari

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.
Mit fogsz mondani?

Mit fogsz mondani?

Majd, ha az unokáinknak mesélünk, mond, te mit fogsz mondani? Azt, hogy első látásra szerettél belém? Vagy többször lőttél titkos pillantást felém? Tán szép szavakba öntöd, hogyan vert a szíved, mikor a fotelban ültünk csendben, kéz a kézben? Vagy tán…
Ott várok rád

Ott várok rád

Találkozzunk, hol az ég földet ér. Hol rég nem látott kedvesként, epedező vággyal csókol össze, s szívem a fény zárja közre. Ott hol a nap vörös uszályában kél, hol a béke honol, s a tél rideg fagyától karod véd s…
Kavalkád

Kavalkád

Mártírhoz méltón szenvedem a sorsom, szárnyatlan verébként zuhanok. Saját orrom alá törtem a borsot, magam tekertem szívhuzalom.   Áldom a sorsot, ha javítja tervemet, ha megoldja mi zavaros. Szidom a dicsértet, ha szenvedem, ha nem értem, s minden kavarog.  …
Éjszaka

Éjszaka

Fülledt éjszaka. Csak ülök az asztalfőn s nézem, ahogy mindenki élete a szemében felcsillan. Lopott tekintetek kereszttüzében, hol a szenvedély elfojtott szikrája sercen, ott van elrejtve mindannyiunk természetének valódi arca. Egy pár.  Talán nem is valódi pár, vagy legalábbis nem…
Érthetetlen szavakkal

Érthetetlen szavakkal

Magasztos mondatokba foglalhatnám, hogy mit érzek. Csokorba szedhetnék száz szóvirágot. Írhatnék barokk körmondatokat rólad, hogy hogyan ébreszted elnyomott vágyam. Elmondhatnám szépen, hogy mosolyod szívembe égett, hogy tekinteted láttán, omlik a fal mi védett. Mondhatnám, hogy ezelőtt nem éreztem így még.…
Mondtad

Mondtad

Örökké szeretni fogsz! Mondtad… De az örökké csak részleteket jelent nálad. Az idő linearitása az örökkévalóságodban megtörik. S csak, ha nem volt más, akkor hívott ágyad. Minden percben, csak rád gondoltam, s folyton bevertem a térdem. Fellegek fölött, ha jártam,…
Monotónia

Monotónia

  Holnap is ma lesz! Káprázat a változás a sorsban. Csak a teljes kép alakul át, ha beszívsz… Tegnap is ma lett volna? Ugyan itt voltam! Ugyan így nem tudtam miért! Talán jövő héten… Vagy ha ez az időszak lejár,…
Büszke vagyok, hogy nő lehetek!

Büszke vagyok, hogy nő lehetek!

Büszke vagyok rá, hogy nő vagyok! Nem vágyom rá, hogy egyenlőként kezeljenek egy férfival. Nőként akarok erős lenni, és mint nőt szeretném, hogy tiszteljenek. Arra vágyom igazán, hogy elismerjék a tudásomat, nem akarok „férfi munkakörökben” helyt állni, nem akarom, hogy…
Szeretlek!

Szeretlek!

Szeretlek, mert szép vagy nekem. mint kit soha nem ismertem. Szeretlek mert ott vagy velem, ha fáradt lelkem megpihenne. Ha könnyem mossa a nap porát, hogy ha dühöm gátat hág. Szeretlek, mert szeretsz engem, s nem kell érted másnak lennem.…
Biztos kételyek…

Biztos kételyek…

Talán jó lett volna ha kicsit tiszteljük egymás határait. Akkor most nem lenne tőled függő minden változásom. Nem te vezérelnéd minden mozdulatom. Nem te generálnád rímes gondolatom. Jobb lenne, ha nem teremne csak téged szívem kertje. Ha minden rítus nem…
Csak akkor!

Csak akkor!

Ahogy rám nézel, ahogy ölelsz. Ahogy mindig kiráz a hideg… Ahogy azt mondod “Szia” Ahogy az ajtóból szaladsz vissza. Mikor csak a kezemet fogod, vagy mikor ajkab hagy rajtam nyomot. Mikor érzem, hogy figyelsz, vagy lassan a nyakamra lehelsz. Ha…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás