A szerző cikkei

Simófi Annamari

Simófi Annamari

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.
Szeretlek!

Szeretlek!

Szeretlek, mert szép vagy nekem. mint kit soha nem ismertem. Szeretlek mert ott vagy velem, ha fáradt lelkem megpihenne. Ha könnyem mossa a nap porát, hogy ha dühöm gátat hág. Szeretlek, mert szeretsz engem, s nem kell érted másnak lennem.…
Biztos kételyek…

Biztos kételyek…

Talán jó lett volna ha kicsit tiszteljük egymás határait. Akkor most nem lenne tőled függő minden változásom. Nem te vezérelnéd minden mozdulatom. Nem te generálnád rímes gondolatom. Jobb lenne, ha nem teremne csak téged szívem kertje. Ha minden rítus nem…
Csak akkor!

Csak akkor!

Ahogy rám nézel, ahogy ölelsz. Ahogy mindig kiráz a hideg… Ahogy azt mondod “Szia” Ahogy az ajtóból szaladsz vissza. Mikor csak a kezemet fogod, vagy mikor ajkab hagy rajtam nyomot. Mikor érzem, hogy figyelsz, vagy lassan a nyakamra lehelsz. Ha…
Búcsú levél

Búcsú levél

Feltámadt a szél a kertben, az eső is eleredt. Bőrig ázva vártam, hogy gyere meg. Megfagyott a lábam is mezítláb kint. A pulóvered is elszakadt, véletlen…megint. Kialudt a gyertya is. Csonkra égett. Elvágtam az újjam, de már nem is vérzett,…
VilágKép

VilágKép

Sötét árny, félhomály, Vétek, vágy, kárhozás. Vastag paplan, hideg ágy, Még ma éjjel magány vár. Mély álmodban árulás, Csaló harag, átkozás. Gyilkos szörny, csak árt. Szíved mélyéig vág. Szentek kardja száj, Hátad mögött jár. Tisztító tűz, láng, Fekete szénné válsz.…
Pillanatnyi

Pillanatnyi

Néhány üres pohár az asztalon, minden szobában vetetlen ágy, őriz egy képet a szoba illata, mi lelkembe mély sebet vág.   Felidézi az estét a reggel első fénye s szemed csillogása mámor, hozzádsimuló testem megremeg, s szívem ritmusra táncol.  …
Töredék…

Töredék…

És a tó partjára leraktam minden fájdalmam, hogy a hullám mossa el. Beletöltve egy erős üvegbe, még véletlen se fojjon ki egy csepp se belőlem.   Tisztalappal akartam kezdeni a tegnapot, de a holnap álma is te lettél. Meg akartam…
Fejlődés!

Fejlődés!

   Mégis hány csalódás után adja fel az ember a reményt? Hány pofon kell ahhoz, hogy megtanuld elfordítani az arcodat? Hányszor kell összetörjön a szív ahhoz, hogy ne add többé oda senkinek?        Mégis mikor szűnik meg a…
Hazafele a buszon

Hazafele a buszon

Óvó tekinteted, mond hogy köszönhetem meg? Hogy háláljam meg mindenemet? Mi elég egy életért? Boldog, vidám gyermekkorért? Mely szó tudja elmondani, mi szívem legmélyén lakik? Mit talán nem is hiszel, hogy ott él bennem, tovább viszem. Hogyan tudnám megmutatni, mennyi…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás