A szerző cikkei

Simófi Annamari

Simófi Annamari

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.
Hazafele a buszon

Hazafele a buszon

Óvó tekinteted, mond hogy köszönhetem meg? Hogy háláljam meg mindenemet? Mi elég egy életért? Boldog, vidám gyermekkorért? Mely szó tudja elmondani, mi szívem legmélyén lakik? Mit talán nem is hiszel, hogy ott él bennem, tovább viszem. Hogyan tudnám megmutatni, mennyi…
Csak egy történet

Csak egy történet

Ezt muszáj elmesélnem nektek. Sajnos manapság elég gyakoriak a negatív tapasztalataink az emberekkel kapcsolatban. Legyen szó közéletről, vagy magánéletről. Undok az eladó, mogorva a buszsofőr, ha valaki neked megy az utcán annyira sem méltat, hogy elnézést kérjen. Apróságoknak tűnnek, mégis…
Őszi vágy.

Őszi vágy.

Megsárgult alkonyattal köszön el a nyár, Ölelj magadhoz utolsó napsugár. Add meleged még egyszer nekem. Mielőtt hidegszél éri el lelkem.   Üljünk ki a partra, még ma utoljára, Zúduljon rám újra csókjaidnak árja. Legyen fülledt az éj, forró, ízzadt. Holnap…
Gyerek lennék!

Gyerek lennék!

Úgy szeretnék vissza menni, Újra boldog gyerek lenni. Nem gondolni búra bajra, Nevetni a problémákra. Felhőtlennek látni újra, S csodát vélni csillagokban, Hinni manóban a szivárványnál, Lávafojam a nyílt utcán át.   Előre nézni félelem nélkül. Boldog lenni anyagiak nélkül.…
(fáj)Dalom

(fáj)Dalom

Fárad a lélek. A gyenge szív késve ébred. Sebe már mély. Kivonja a múlt a szépet, csekély Vigasz mi marad… fél. A tegnap kevéj. Büszkesége verme oly mély. S bánat tépi szét. Rózsa szírma sárba hullva. Jelzi még pár nap…
Édes

Édes

Én nem így akartam. Nem fülledt hallgatásba fordult csókot álmodtam. Nem egyetlen szia nélkül eltelt hetekre vágytam, Miután heves vággyal estél nekem. Nem feledésre vágyom. Nem eltemetni akarom magamban ajkad mézét. Visszakívánom magamra minden csókod édes ízét. Minden ölelés bíztos…
Szüleimnek!

Szüleimnek!

Sokat gondolkodtam azon, mi lehet, mi összeköt két lelket, s életet? mi egyben tart egy családot, embereket s néha barátot?   Lehet, még fiatal vagyok s ezért nem értem, vagy csak üres szívvel, ismeretlen a lélek. S bár látlak titeket…
Nem lehet…

Nem lehet…

Ezer szárnycsapás az élet, te mégis a zuhanást éled. Miért? Reményvesztett vadként menekülöd át az életed, Itt hagynál mindent, mintsem küzdenél, ha valami kell. Te, csak futsz. Rohansz a végzeted fele ami neked rendeltetett, de ez mégis, csak a te…
Vágy

Vágy

Kérdés! Mi a vágy? Válasz! Mindenkinek más! Nekem a tűz mi hirtelen fellobban, felégeti a bánatot s jóleső fájdalmat ad Mi nem múlik, el csak néha lelankad, majd hirtelen izzani kezd s parázsa lángra kap Feléget, mindent s nem parancsolhatsz…
Ítélet, vagy megítélés?

Ítélet, vagy megítélés?

Egy nap ülj ki egy térre, egy parkba, vagy egy kávézó teraszára, és nézd az embereket. Csak ülj és figyelj. Nézd meg a ruhájukat, a cipőjüket, a hajukat, az arcukat. Kövesd, hogy kikkel találkoznak, kinek köszönnek, hogyan beszélnek. Aztán gondolkodj…
Más…

Más…

Képzeld tegnap mikor sétálni voltam láttalak, De te rám sem hederítve másban égtél. Nem szóltam, eldöntöttem többé nem akarlak, Csak néztem, ahogy lassan belőlem eltűntél.   Furcsa voltál, nem oly vad és tüzes milyennek vártalak, Tartózkodó pillantást váltottatok, idegennek láttalak.…

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás