Várakozás

Várakozás

Nyugalom szállt a tájra.

Ma már vadabb szelek tárják ki a kertkaput.

Minden színe a világnak,

bepréselődött egy levélbe.

Nyugalom árad a dombokon.

Felborzolt kedélye búcsúzik a nyárnak.

Elviszi a szirmokat,

s bordó virágba öltözik a hársfa.

Mint tavasszal bont szárnyat a lepke.

Ahogy a liliom tűzkelyhe,

úgy bontja egy új élet virágát,

ösztöne ébred… táplál.

Ha zöldbe fordul újra a határ,

s visszatér ezer kismadár,

Már a te hangod zeng legszebben köztük.

Addig várjuk, hogy itt lehess köztünk!

 

Kiemelt kép:pexels.com

Szerző:

Nem a világ megváltását tűztem ki életcélomul, de ha néhány szavam, valaha szívekben talál otthonra, a mindenség problémáit nem oldom meg, de talán adhatok néhány perc nyugalmat a lelkeknek, miután újult erővel vívhatják saját harcukat a mindennapi sötétség ellen.