Nincsenek szavak, csak bámulsz előre,
az üresség szép lassan fájdalommal töltődik fel.
Csalódással, kétségbeeséssel és kudarccal, lelked minden apró része, itt most nincs kivétel.
Nincsenek válaszok csak az önkorbácsolás,
nincsen egyetlen szép gondolat csak a múlt árnya, semmi más.
Hibát hibára halmozni, ehhez értünk mi a legjobban.
Nem beszélve arról mi ott motoszkál gondolatainkban.
Csak mész és mész előre hátrahagyva milliónyi porszemet.
Egyszer csak hátranézel és nem látsz mást mint rohadó,bűzös szemetet.
Írta: Kovács Viktória
Kiemelt kép: pxfuel
