Csendben vagyok. Természetes.
Hallgatok. Tűrök. Engedelmeskedek.
Felfrissítelek, te leraksz az asztalra.
Megtisztítalak, te leengedsz a lefolyón.
Eszköz lettem mára már neked,
pedig létem túlteng benned.
Nem vagyok én megbecsült a szemedben,
van belőlem számodra elég. Neked én vagyok
a polcról levett hétfői túlélésed. Magamnak én vagyok a világ.
Kortyolj hát, mintha én lennék az utolsó.
Te, hogy becsülsz hát? Kihasználod, hogy én mindig ott vagyok neked.
Saját magad mérgét belém töltöd, mert úgy gondolod, hogy elbírom,
nem elég csak a saját keresztem cipelni.
Hangos vagyok. Természetellenes?
Kiállok magamért. Zendülök. Harcolok.
Megvédem azt ami az enyém. Ez vagyok,
viharos, zord, és hideg. Nem nyújtok neked
kényelmet, a középpontban én vagyok már.
Mi vagyok én? Én a víz vagyok.
Írta: Tiba Patrik
Kiemelt kép: pexels
