Azon a meleg nyári napon a kert árnyas gyümölcsfái adták a legkellemesebb hűst. Fordult egyet benne, mindegyikhez odasétált, megnézte alaposan a törzseiket, a leveleket és a félig megérett gyümölcsöket is. Kellet ez a vizsgálat, hogy ne kerülje el a figyelmét egy beteg levél sem, vagy egy csokor tetű valamelyik friss hajtás tövében.
Aztán tovább ballagott és a zöldség ágyásokat is szemügyre vette. A répa csipkeszerű levelei vidáman ágaskodtak a sorokban és a zöldség húsos, pirospozsgás nyaka is kilátszott már a földből. Mellette rikított a petrezselyem, mintha csak vetélkedni akart volna a répa haragos zöld színével. A futóbab a kerítés tövéből hajtott ki, de már teljesen betekerte az indáival a fa léceket. Ha közelebb ment jól látta, ahogy a hosszú cirmos babok lógatták fejüket a levelek alatt. Volt ott még paradicsom, paprika, uborka, tök, káposzta és mindenféle más finomság. A kapor szinte akkorára nőtt mint ő maga és tenyérnyi apró szemű virágok ültek a tetején.
Visszament gyümölcsösbe és leheveredett az almafa alá. A zsebében kotorászva elővarázsolt egy régi Kincses kalendáriumot. A padláson lelt belőlük egy ládányit vastag porréteg alatt és ha ideje engedi bele olvasgatott egyikbe – másikba. Talált olyat, amit sose látott, de némelyik gyerekkori emlékeket csalt elő a megsárgult lapjaival.
Végül felkerekedett, vissza gyömöszölte a zsebébe a könyvecskét és elindult, csak még előtte tett egy kitérőt a sárgabarackok felé.
Narancsos sárgán lédúsan duzzadoztak a fán. Felfogta az ingét és szedett a gyümölcsökből egy párat. Most már igazán vidáman indult el a kertből. Bereteszelte a kiskaput és az udvaron álló asztalra borította a szerzeményeit. Bement a házba, hozott egy tálat és a kerti csapnál megmosta mindegyiket, aztán a konyhában folytatta a dolgát. Megfelezte a gyümölcsöket, kiemelte a magokat és leakasztotta az egyik bordás serpenyőt a falról.
Egy kanál margarint dobott bele és meggyújtotta alatta a lángot. Sercegve olvadt a zsiradék és amikor körbefolyta a serpenyőt a vágott felükkel lefelé felsorakoztatta a barackokat. Nem telt bele sok idő, hogy megérezze a gyümölcsök édes, sült illatát. Az a jól ismert nyár illat volt a számára, olyan, mint a szabad levegőn száradt ruhák, a frissen szedett fűszernövények, vagy a nyár végi lekvárfőzés édesen nehéz szaga.
Átfordította a narancssárga gyümölcsöket a kerek oldalukra, ott is sütött rajtuk egy keveset és kivette a hűtőből a joghurtot, meg a konyhaszekrényből a szirupot.
Egy tányérra sorakoztatta a barackokat, melléjük kanalazott a hűs, savanykás joghurtból és megcsorgatta az egészet a sárgán aranyló sziruppal. A gyümölcs finom volt magában, egy jó levesben is megállta volna a helyét, mégis így sülve volt az igazi és utánozhatatlan. A kerti asztalkához telepedett és elégedetten szemlélte a birodalmát, amit ilyenkor nyáron élt, vibrált igazán.
Írta: Tisóczki Aliz
Kiemelt kép: pixabay
