vendégíró

Holdosi Dóra: Déjá vu

Holdosi Dóra: Déjá vu

Az idő és a tér birodalmában egy suttogó múzsát hallok, Egy költő, akit az elmúlt pillanatok visszhangja gyötör, ó, milyen tiszta. Deja vu, egy misztikus tánc, amely a lelkemben pörög, Emlékek kárpitja, egy mese, amit ki kell bontanom.   A…
Kovács Viktória: Árnyék

Kovács Viktória: Árnyék

Nincsenek szavak, csak bámulsz előre, az üresség szép lassan fájdalommal töltődik fel. Csalódással, kétségbeeséssel és kudarccal, lelked minden apró része, itt most nincs kivétel. Nincsenek válaszok csak az önkorbácsolás, nincsen  egyetlen szép gondolat csak a múlt árnya, semmi más.   Hibát…
Tiba Patrik: Becsülj meg!

Tiba Patrik: Becsülj meg!

Csendben vagyok. Természetes. Hallgatok. Tűrök. Engedelmeskedek. Felfrissítelek, te leraksz az asztalra. Megtisztítalak, te leengedsz a lefolyón. Eszköz lettem mára már neked, pedig létem túlteng benned. Nem vagyok én megbecsült a szemedben, van belőlem számodra elég. Neked én vagyok a polcról…
Móritz Mátyás: Per definitionem

Móritz Mátyás: Per definitionem

Az életnek és az irodalomnak Tudom, bármilyen messze is visz az utad, visszatérsz majd oda, honnan elindultál; kiben még mindig elevenen él, ami más számára, rég a feledésbe hullt már. Hogy olyan kérdésekre is válaszolj, mit feltenni neked, egyetlenegyszer se…
Holdosi Dóra: Hófehér

Holdosi Dóra: Hófehér

Tiszta voltál, de beszennyeztek. Beszennyezett a mögötted megbújó betegség és a gonoszság. Fehér voltál, mint a szűz hó, de bemocskoltak. Rád léptek, mert csak rajtad keresztül juthattak el a célhoz. A célhoz, melyet szét akarnak marcangolni, be akarnak kebelezni. A…
Pászka Emőke: Tükrök

Pászka Emőke: Tükrök

Csak másban moshatjuk meg magunk, folyamatosan önmegvalósítanunk, sem kell!   Csak más tükrében fürödhetek, Moshatok kezet, de hogy mit látnak rajtam, nem az vagyok!   Én csak magam lehetek. függetlenül attól, hogy mit várnak el. Ítélkezni nem kell! Másokon vagy…
Németh Béres Csilla: szombat sziget

Németh Béres Csilla: szombat sziget

reggelre megérkeztem szombat-szigetre enyém a csendje tenger mosta lepedője dombsága legmagasabb pontja ahol a szél úgy fújhat ahogy akarja   egész héten vártam ezt az ütközést lábnyomaimat a vizes homokban csak egy analfabéta béka kerülgeti minden most van árnyék nélkül…
Holdosi Dóra: Fájdalom

Holdosi Dóra: Fájdalom

Görnyedsz a kopott füzeted felett és hallgatod az eső kopogtatását az ablakpárkányon. Csak egy olvasólámpa ég, mely megvilágítja a még üres lapokat. Írnod kell, mert úgy érzed, hogy a fájdalom szétszakít. Nincs más megoldás, mint írni, írni, írni! Az egyetlen…
Szabó Ági: Tehetetlen

Szabó Ági: Tehetetlen

Egyedül lenni veszélyes. A gondolatok örvénye felemészt, miközben a tehetetlenséggel küzdesz, s várod, mikor lesz minden egyenes. Az élet egy játék. Álarc mögé bújva rejtsd el, hogy semmi sincs mi felemel, s csak az éj sötétje menedék. A mosoly a…
Holdosi Dóra: Álarc

Holdosi Dóra: Álarc

Nézem a tükröt, melyből visszanéz rám egy homályos arc. Ma melyik legyen?  – teszem fel a szokásos kérdést A falra nézek, ahol sorakoznak álarcaim. Mosolyog, sír, mérges, elkeseredett, boldog, kíméletlen, harcos… Megszámlálhatatlan maszk közül választhatok. Ma melyik legyen? Hogy érzed magad?…