reggelre megérkeztem szombat-szigetre
enyém a csendje tenger mosta lepedője
dombsága legmagasabb pontja ahol a
szél úgy fújhat ahogy akarja
egész héten vártam ezt az ütközést
lábnyomaimat a vizes homokban
csak egy analfabéta béka kerülgeti
minden most van árnyék nélkül fényben
nem menekülök csak szükségem van
szétválogatni a fontost attól ami mégsem
a száradó ruhák árnyalatait egy csokorba kötni
párba rakni az érvet és ellenérvet
a konfliktusaimat kiegyenlíteni
letörölni a sérüléseket
rendet rakni
a hamis mondatszerkezetekben
hagyni hadd ússzon amit nem érek el
megbocsájtani magamnak
hogy ember vagyok
a mosolyok megtorpant ívét befejezni
macskám simogatni
a fejemben alszik míg sorra kerül
és nézni nézni-nézni, hogy szeretkezik
a tenger szigetemmel
felfalja és visszaépíti
más ajándékaival
Írta: Németh Béres Csilla
Kiemelt kép: freepik
