Garth Nix nem új szerző a hazai piacon, de valamiért eddig elkerülte a figyelmemet. A Könyvmolyképző Kiadónál tavaly jelent meg middlegrade regénye, a Vérkötelék, és ennél sokkal régebben a Gabo Kiadónál a Sabriel című young adult fantasy regénye. Ám valamiért egyik híre sem jutott el hozzám, és csak véletlenül bukkantam rá legújabb regényére, amikor a Maxim kiadó újdonságait szemezgettem januárban. Az Angyalmágus azonnal megfogott ikonszerű borítójával, és azzal a ténnyel, hogy bár hónapok óta megjelent, mégis alig találni róla értékeléséket, kritikákat.
Az Angyalmágus egy igazán jól felépített és kidolgozott világba repíti el az olvasót, amelyben minden ország egy-egy arkangyal oltalma alatt áll, így a mágusokat arra képezik ki, hogy ezekkel a nagy erejű lényekkel és azok alattvalóival, kevésbé rangos mennybeli teremtményekkel lépjenek kapcsolatba és általa gyógyítsanak, varázsoljanak. Az első három-négy fejezet teljesen elvarázsolt. Az első oldalakon egy egész birodalom bukásának lehetőnk tanúi, majd hét nemzedékkel később Liliath feltámadásának, aki égi szerelmét, Palleniel arkangyalt gyászolja. Egykori virágzó városa szörnyek által feldúlt, kihalt világában tér magához és Lutace számkivetettjeiből verbuvál magának hűséges követőket. Egykori otthona, Ystara leszármazottjait keresi, akik nem alakultak a hamuvér-pestis miatt szörnyé, torzszülötté, és elég erős bennük az angyali ragyogás. Csak négy ilyen személy van: Simeon, az orvostan hallgató, Agnez, a muskétás kadét, Henri a számtani zseni hivatalnok és Dorotea, az ikonfestő tudós. Ezek a fiatalok a célpontjai, és Liliath terve mellett az ő sorsukat és egymásra találásukat kísérhetjük figyelemmel a regény sorai között.
– Furcsa dolog a szerelem, furcsa szó az, hogy „szeretni” – tűnődött Dorotea. – Szeretem a Balhalle akadémiáját, szeretek ikonokat készíteni a Rotundában, aranyló fény alatt. De az emberek olyan sokféleképpen használják ezt a szót! Liliath szerelme valójában megszállottság volt, ami oly sok halált és nyomorúságot okozott! Van olyan szerelem, ami pusztán a testi vonzalmon alapul; a kéj vágyai, amik lehetnek egy nagyobb szerelem, szerelem részei… mint ami köztünk van… ez az egymáshoz vonzódás…
Ez a regény a különleges mágikus-angyalos vonalon túl sokat merített a francia történelemből, és legfőképp Dumas híres regényéből. Megjelenít, sőt átformál számos szereplőt, pl.: Dartagnan és Rochefort. A történet külön érdekessége, hogy a női princípiumot helyezi középpontba. A fontosabb hivatalt betöltő, a történet szálait mozgató szereplők mind nők, és az a szerelmi szál, ami a legszebben kibontakozik a szemünk láttára, az is két női karakter között szövődik. Young adult regény ellenére mégsem a romantikus kapcsolatra irányul a fókusz, hanem maga a világra és Liliath tervére, miközben olyan témák is terítékre kerülnek, mint a rabszolgaság, a kirekesztés, a megszállottság vagy a kapzsiság.
A történet távoli narrációja kevésbe hagyja, hogy az olvasó beleélje magát a szövegbe, ennek ellenére három karaktert is nagyon megszerettem: Doroteát, az örök álmodozót, Rochefortot, a elhivatott és erős mágust, akinek aranyból van a szíve, és Biscaray-t, aki egy sokat szenvedett, himlőtől megrútult fiúból válik az Éjszaka Népének királyává. Erről a három szereplőről szívesen olvastam volna többet is, jobban a gondolataik és érzéseik közé lestem volna, ám ezt az író nem tette lehetővé. Az akciójelenetek sem csigáztak fel annyira, gyakran kimaradt, amit annyira vártam, míg a szerző hosszasan tárgyalt olyan dolgokat, amelyeket már korábban kifejtett, vagy száraz leírásokba bonyolódott. Ennek ellenére bámulatos, mennyire egyedi és cizellált világ tárul elénk, szinte már várom, hogy további könyvek vagy akár film születhessen belőle.
– Ezek csak számkivetettek – mondta Rochefort és vállat vont. – Az Éjszaka Népének csatornakurkászai, tolvajok és még rosszabb népség. Veled sosem bántak így és nem is fognak.
– Nem vagyok más, mint az a számkivetett, aki elesett – jegyezte meg Dorotea halkan. – Ugyanolyanok vagyunk.
– Miről beszélsz? – kérdezte Rochefort. – Te… te olyan vagy, mint egy ragyogó csillag az éjszakában; az a számkivetett pedig a csillag tükröződése sáros pocsolya tükrén.
Összességében az Angyalmágust ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a misztikus, fantasy, vagy az angyalokról szóló történeteket, és kihangsúlyoznám: annak ellenére, hogy ifjúsági történetről van szó, többségében elkerüli a mostanában divatos kliséket, mint a szerelmi háromszög, vagy a romantika túlcsordulása. Biztos olvasok még a szerzőtől.
Ha tetszett az ajánló,a könyvről többet:
