Jó vezetni. Autót. Éjjel.
Dalol a rádió, hallgat a csend,
alattunk szalad az út.+
Süt a Hold, világítanak a csillagok.
Nyomom a pedált.
Lassan óvatosan szárnyalok.
Belülről árad.
Az út ütemesen dübörög,
és nem gondolok semmire
csak megyek, haladok a távoli fény felé…
Egyedül a gondolataimmal,
körülöttem alszanak.
Megy a rádió, nem énekelek,
pedig van pár szó, dallam ami bentragadt.
Jó volt a koncert.
Jól éreztem magam, ott énekeltem,
most csak a szemem előtt összeszükülő út van,
a távolban találkoznak
a fénycsóvákkal felfele szálló
útjelző fehér vonalak,
aztán mindig eltávolodnak.
ahogy haladunk…
Száll a fény, sejtelmes mozdulással
– ahogy megvilágítja
az autó fényszórója
a sötét fehér vonalakat,-
fel a csillagokig…
Éjjel van…nyári éj…
Haza megyek, a lányok alszanak.
Biztonságos szabadság van.
Élmény.
S pár képpé formált pillanat,
a fejemben, a szívemben,
a szemem előtt az út,
a folyton találkozó majd szétváló vonalak…
Örülök, hogy megint jöttem,
és hogy jöttek velem ők is.
Most vezetek, haza, egyedül éjjel.
Felszabadult tiszta egyszerűséget érzek,
és élményteli pillanatok utáni csendet!
Mosolygok, büszke vagyok és szabad!
Ami számít, az ott alszik a hátsó ülésen…
Itt vannak mellettem…
Velem is szimbiózisban,
de szabadon…
Ez most jó.
Mintha csillaghullást lesnénk
egy sátorból,
a hullámzó tenger mellett…
Hála van béke és
az a szép nyáresti csend.
Írta: Pászka Emőke
Kiemelt kép: Yahoo Life
