Az én csodahetem- avagy a Kisherceg bolygója

Az én csodahetem- avagy a Kisherceg bolygója

Kora reggel álmos emberek kávéért nyúlnak. Tizenegy gyerkőcre vár tizenegy segítő. Ismerkedünk, barátkozunk, talán esetlenek is vagyunk, aztán lassan megérkeznek. Mindenki megtalálja a hangját, feloldódik a másikban. Szívet cserélünk, öt napig teljes békében, egybeolvadva létezünk. A mi szimbiózisunk törékeny. Fogom a kezed, hogy el ne ess. Tanítalak szavakra, tanítasz élni. Mást tudunk, másképpen. Megosztod velem mindazt, amit ismersz. Így leszek félelmek nélküli, csodákban újra hívő lány. Itt nincs más csak a csend végtelensége. Kikiáltod a világnak fájdalmaidat és örömeidet. Hangosabb vagy minden földi láncnál. Muzsikálunk és megosztjuk kívánságainkat egymással. Örülünk minden egyes apró sikernek, mert tudjuk, ezek visznek előre titeket.Napról napra elámulunk milyen ügyesek vagytok. A mi hőseink. Nagy öleléseket kapunk, és a kezdeti könnycseppek mosollyá serdülnek. Hinta száll, indulás. Messzire repülnek álmaink. Lassan haladunk előre. Apró, de fontos változásokat élünk meg. Szétfeszít az izgalom, hiszen láttad? Együtt nevettünk. Megosztotta velem a saját kis kuckóját. Belebújtam és megágyazott benne a szívnél. Fügéket számlálunk, füvet simogatunk, a természet most bennünk létezik. Kézen fogsz, rám nézel és azt mondod: gyere! Én még soha ilyen boldog nem voltam emberi szótól. Együtt számolunk, álomport hintek szemeidre, de addig nem alszol el, amíg számodra a tökéletesen biztonságos  pillanat el nem jön. És hét végére már szuszog is az ölemben a szőke kisfiú.  

 Jöttél hozzánk, drága Kisherceg, felfedezni bolygónk gazdagságát.Rajtunk a sor, hogy megismerjük a tiédet. Tudunk a rózsádról, melyet oly nagy féltéssel gondozol, hiszen te is az vagy nekünk. Gyönyörű virág, ami a szeretettől nő nagyra, hoz bimbót és felejti tüskéit. Keringő galaxisok és kígyók, amik elefántot esznek. Aztán mindenki hazamegy.

Pénteken pedig elzokogunk egy heti örömöt a lélekről. Jövőre ugyanitt, ügyes kis csapat, elmondjuk mi volt ma a jó nekünk. 

tumblr_nt9spvIXrv1tdxtc7o1_400

Szerző:

Bóbics Veronika
Csendből vagyok és átbeszélgetett éjszakákból. Sok-sok szeretetből, és még több bizalomból. Néha azért önbizalomhiány és félelem barátaim is felbukkannak, de törekszem rá, hogy egy általam irányított diktatúrában éljünk. Nem mindig sikerül persze, de hát van nekem élénk fantáziám, fehér papírom, na meg tintával teli tollam. Ezért írok ide is. Magamról, rólunk, nektek, hozzátok. Néha talán sok banális okfejtést, de mindig csak azt, amit a szívem mondani szeretne. A világon keresztül próbálom megérteni önmagamat, de néha elkap egy gyorsan jövő orkán. Azért persze mindig újra megpróbálom, hiszen ez tesz igazán boldoggá.

1 comment

Szólj hozzánk!

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás