Vendégírások

Rosta; Füvek őriznek

Rosta; Füvek őriznek

Rosta Homokot szitáltam, gyermek voltam, kannából vizet öntöttem, pancsoltam. Várat építettem kőkatonákkal, árkot köréje kislapáttal. Felnőttem, embereket rostálok, Vizek csordulnak bennem, megbocsátok. Lelkem építem, kő a szellem, megtetézem azt érzelemmel. Füvek őriznek Füvek őriznek emberes titkokat, alulról, ha nézed hegyükön…
Földre szállt álruhás áldás

Földre szállt álruhás áldás

Angyalként szárnyalva az örökkévalóságban, földi életem történetét egy tekercs pergamenre írva, könnyed fuvallattal a földi élet örvényébe eresztem. Földre szállva, az első levegővételnél, az első üvöltő hangnál az édesanyám földre szállt álruhás áldásként fogad bízván, hogy az aprócska lábakat megkímélik a…
Különbözünk

Különbözünk

Te reggelire mindig kiflit ettél, én meg zsömlét. Te minden nap kávéval frissítetted magad, én meg kapucsínóval. Te folyton elaludtál, én meg hajnalban keltem korán. Te rózsát tettél a szobába, én meg orchideát. Te a párna alján feküdtél, én meg…
Ki vagyok én?

Ki vagyok én?

Ki vagyok én? Csak egy  átlagos nő… Kinek lelkét  össze – vissza karcolta az élet, de örömből is kapott épp eleget már. Ki vagyok én? Az örök lázadó… Aki már nem hagyja, hogy a sors csak úgy sodorja, ki tudja…
pára

pára

nyomot hagyunk egymásban, forró lehelet hideg ablakon, melyen át a tájat bámulva kutatod, vajon hol lakom… van-e otthonom rajtad kívül? bőröd alatt, ott a helyem. szárnyatlan madarak röptéből ragaszd össze buja kis életem. Írta: Papp Viktória Kiemelt kép: https://images7.alphacoders.com
Esti teázás közepette

Esti teázás közepette

Este van. Újra. S Te nem vagy az aki voltál. Legalábbis nem az, aki tegnap voltál. Tudom, hisz épp te mondtad azon a nyáron. Esti teázás közepette, Mikor az est hullócsillagos leple a mezőt már rég befedte, Meglásd, változásod változása…
Első látásra

Első látásra

mintha már sokadjára mintha már utoljára mintha már szeretnél utadról letérnél mintha már égetnél mintha már kérlelnél volnál egy látomás szivárvány álmodás. Írta: Zsatkovics Edit Kiemelt kép: http://www.pexels.com
Júniusi eső

Júniusi eső

mikor a busz ablakán lefolyik az esőcsepp. sír helyettem is az ég, mintha sok lenne a lélek, a jelen, a lét. egy szavad lélekjel; élek, ha megfogod kezem, az jelenlét, lélekje minden eredőnek. lélekjelenlét a víz: belőlünk kiszivárgott pára, csók…
Tótörténet

Tótörténet

Nem tudom mi van ezzel a hellyel, de többedszerre mentett meg minket az idén. Napernyők, üres fagyispult, némi szél, kigyúrt emberek, és mindezeken túl kócos tóhullámok. Én még úgy emlékszem rá, mint a nyár legszebb helye, ahol egy gombostűt sem…