Éj anyánk

Éj anyánk

Nemrég úgy alakult, hogy nagy bevásárlást tarthatok könyvekből. Természetesen ez egy piros betűs ünnepnek számít nálam. Ezen a napon akadtam rá mai bemutatottamra, az Éj anyánk című Kurt Vonnegut remekműre.

Mondhatnék pár szót magáról az íróról, Vonnegutról, de inkább nem teszem. A száraz tényeket ezer meg ezer helyről meg lehet tudni. Az én személyes viszonyom vele még tavaly nyáron kezdődött az Ötös számú vágóhíd című alkotásával (ami egyébként a – méltán – leghíresebb műve). Nem taglózott le egyből, de hónapokig nem tudtam nyugton maradni tőle – ajánlom hát azt a könyvet is, de ne térjünk el a témától.

Kurt_Vonnegut_1972

forrás: Wikipédia

Vonnegut érdeme az, hogy a legmagasabb filozófiai és erkölcsi kérdéseket képes köznyelvre, érthetően, világosan és szórakoztatóan elénk tárni. Szövegei közel sem véresen komolyak – a felszínen. Azonban ha a sorok mögé megyek, inkább sírni lenne kedvem. Lehet, hogy a mester pont ezt akarja elkerülni. Elvégre, ki akarja önmagát kínozni könyvről könyvre?

Ehelyett kapunk pár ironikus, (fekete) humoros szöveget. Néhány jelenetet tényleg nem tudok hová tenni, annyira abszurd. Sőt, a Titán szirénjei című könyvet sok időre félbe is hagytam tőle – egyszerűen túl sok volt már. Aztán mégis van valamilyen belső, ösztönző erő, hogy folytassam.

Az Éj anyánk volt a harmadik könyvem tőle. Nem számítottam szinte semmire, a cím abszolút semleges számomra. Nem túl vaskos kötet, bár ez nem jelent semmit. Mint utóbb kiderült, jól csúszik – két nap alatt a végére is értem, aki gyorsabban olvas az akár egy délután alatt is végezhet vele.

 

Howard W. Campbell Jr. hírhedett amerikai náci, Hitler propagandagépezetének fontos beosztású munkatársa. És az USA németországi titkos ügynöke. Rádióműsora a legrosszabb fajta háborús uszítás, népirtásra való buzdítás. És persze nélkülözhetetlen információforrás az amerikai hírszerzés és hadvezetés számára. Így azután Howard W. Campbell Jr. meg sem próbál eligazodni és dönteni az emberi lét legnagyobb kérdéseiben. Vonnegut vérfagyasztó humora ezúttal a feketénél is sötétebb. (A könyv szinapszisa)

Túl sok szót nem lehet fecsérelni erre a könyvre. Hibátlan. Az Éj anyánk egyébként Vonnegut harmadik könyve, de nem látszik rajta semmiféle sallang, banális hiba vagy gyermekbetegség. Ha valakitől, hát tőle szeretnék tanulni e téren. 😀

Az első eredeti borító nagyon jól néz ki forrás: Wikipédia

Az első eredeti borító nagyon jól néz ki
forrás: Wikipédia

Nekem így tehát a könyv egésze tetszett, úgy ahogy van. Az abszurd jelenetek megvannak (ezek nélkül nem lenne igazi Vonnegut könyv), de abszolút megmarad az egyensúly. talán azért, mert Howard W. Campbell Jr. egy tipikus vonneguti főszereplő: okos, tapasztalt, de kicsit bugyuta. Semmi beleszólása nincsen a körülötte lévő dolgokba, csak sodródik, talán fel sem fogja, mi is folyik a nagyvilágba. Szerethető. Pont ezért nem olyan feltűnő a sok abszurditás eltörpül.

Vonnegut saját, egész életére kiható élménye Drezda bombázása. Ha a világháborúról ír (mint ahogy itt is), képtelen elkerülni azt, hogy ne Drezdáról írjon. Campbell alakja egyébként Az ötös számú vágóhídban is megjelenik, bár csak futólag. Érdekes ez a mikro-környezet, amit Vonnegut kialakít jobbnál jobb könyveivel.

Kurt Vonnegutban egyszerűn nem lehet csalódni. Az Éj anyánk egy nagyszerű, könnyen emészthető történet. Ezért ajánlom bárkinek, aki igényes szórakozásra vágyik.

Szerző:

Nagy Máté

“Aki nappal álmodik, sok olyasmit tud, ami rejtve marad a csupán éjszaka álmodók számára.” – Edgar Allan Poe

Szólj hozzánk!