Papp Ákossal két évvel ezelőtt találkozhattatok először magazinunkban, amikor új tehetségként mutatkozott be. Azóta megjelent Önéletbaj c. könyve. Ákossal egyebek mellett beszélgettünk az alkotási folyamatról és a képek, versek párosításáról.
Honnan jött a könyv ötlete?
2019-ben az „Ébredéstörténet” kép-szöveg kiállításom a függőség témáját járta körül, amit egy nyugodtabb alkotási időszak követett, de legbelül éreztem, hogy még van mondanivalóm ezzel kapcsolatban. Ugyan próbáltam elkerülni, de újra és újra szembe jött velem, felbukkant régi és új írásaimban, fotóimban egyaránt. Ezért más alkotótársak véleményét is kikértem, akik biztattak, vágjak bele, hiszen erről szól az életem, ez a hivatásom, nem is tudnám elkerülni, hogy kimondjam, elmeséljem, ami velem történt. Korábban nem volt bennem erős késztetés, hogy erről könyvet írjak, de most úgy éreztem, annyi anyag gyűlt össze az elmúlt évtizedekben, hogy kikényszerül belőlem ebben a formában is. Így született meg az Önéletbaj című kötetem.
Mit kap az olvasó, ha a kezébe veszi a kötetet?
Rendkívül sokat gondolkoztam a szerkesztésen, hogy minden értelmezhető, érthető, átélhető legyen; dolgoztam az írások sorrendjével, tartalmával, szerkezetével. Végül 110 oldal kerekedett versekből, rövid prózákból, valamint 27 darab képből. Az expresszív írások inkább önmegszólító jellegűek, a fotók pedig mélyebb megélést nyújtanak, más nézőpontból mutatnak rá az eseményekre. A szövegek és a képek együttesen világítják meg egy függő ember életútját, annak ironikus és tragikus állomásait, ugyanakkor rámutatnak a kiút lehetőségeire, reményt ébresztenek és mindezt egyszerű őszinteséggel teszik. Az értelmezés és a tanulságok levonása teljes mértékben az olvasóra van bízva, maga dönti el, mivel tud azonosulni, mit lát meg a történetek mögött. Lehet, hogy saját magára bukkan, vagy valamelyik hozzátartozójára, barátjára, persze számtalan más kombinációt előhívhat.
kép: Fekete Sas kiadó
Versek és képek, nem egy megszokott párosítás, legalábbis ha a kézzel fogható könyvekre gondolunk. Mennyire sikerült kiteljesedned benne?
Hasonlóan a korábban kiállított anyaghoz, itt is törekedtem arra, hogy koherens egésszé alakuljon ez a kifejezésmód, ahol minden részletnek megvan a maga szerepe. A képek nem rendelődnek alá a szövegeknek, nem pusztán dekorációk és fordítva sem igaz. A különböző hangon megszólaló alkotások egyenrangúak, így nem csak a szövegeknek van önálló címe, de a képeknek is. Néhány fotóra rövid haikuk kerültek, így láttam teljesnek, egybeforrottnak ezeket. Az ötlettel már korábban is dolgoztam, ebben a könyvben azonban a grafikus talált rá ugyanerre a megoldásra.
Mi okozta a legnagyobb fejtörést a kötettel kapcsolatban?
Amikor eldöntöttem, hogy ezt a témát viszem tovább, számomra onnantól csak apró megoldandó feladatok léteztek. Sok segítséget kaptam a páromtól, aki művészettörténész, közeli ismerőseimtől, a Fekete Sas Kiadótól és persze attól az Erőforrástól, aki bennem lakozik.
kép: Papp Ákos
Kinek ajánlod a könyvet?
Serdülőkortól kezdve bárki olvashatja, de különösen ajánlom szenvedéllyel küzdő vagy felépülő embereknek, hozzátartozóknak és addiktológiával foglalkozó szakembereknek. Utóbbiak, akár művészetterápiás eszközként is tudják használni, ahogy például jelenleg a nagycsoportot vezető pszichológus dolgozik Intaházán az „Ébredéstörténet” kiállítási anyagommal. A képek és szövegek izgalmas élményt nyújtanak azon érdeklődők számra is, akik művészeten keresztül akarnak betekinteni a függőség démoni világába, ahol az önbecsapás súlyos következményekkel jár és csak az őszinte szembenézés teremt lehetőséget a továbblépésre.
Zárásként kérlek mesélj nekünk jövőbeli terveidről!
Nem ragaszkodom görcsösen megvalósítandó célokhoz, nem akarok kötelező jelleggel publikálni, szerepelni, nem is teszem, csak alkotok mindentől függetlenül. Rendszeresen írok és fotózom, vannak, amik megjelennek, sokat pedig elrakok a fiókba, mert még dolgozni szeretnék vele, vagy úgy érzem nincs itt az ideje, hogy megmutassam. A digitális fényképezés mellett egy régi analóg gépet is elkezdtem használni, ami nemcsak más alkotóélményt jelent, de új módszereket és technikákat is kipróbálhatok. Szociális, mentálhigiénés és addiktológiai témákban is publikálok, hiszen ez a munkaterületem. Ha pedig szakmai munkámat egyre jobban tudnám ötvözni a művészet nyelvével, az lenne a tökély.
Köszönjük Ákosnak a válaszokat!
Kiemelt kép: Papp Ákos
