Tavaly tavasszal olvastam a Queen duológia sorozat első részét, A királynő felemelkedését, amely a Rebecca Ross első idehaza megjelenő regénye volt. Már akkor tudtam, hogy ez a sorozatot folytatnom kell! Ezúttal a zárókötetről írt ajánlómat hoztam el nektek. Fogadjátok szeretettel!
Már megtanultam, hogy általában a legjelentéktelenebb külsejű könyvek rejtik a legtöbb tudást.
A fenti idézet természetesen nem igaz erre a könyvre, mert impozáns a borítója, csodás a térképe és a tartalom is igazán választékos, a 16. századi környezethez alakítva, korhűen van megalkotva.
A levegő sűrű volt az izgalomtól, a jó szagú füsttől, a letaposott lóhere és a vadvirágok illatától, mert Maevana a sötétség és az érdemtelen királyok évtizedei után királynőt készült koronázni.
Az első részhez hasonlóan ez a történet sem okozott csalódást. Az események ott folytatódtak, ahol a korábbi kötetben félbemaradtak. Főszereplőink a Lannonok rémuralmát megtörték, az ellenséget foglyul ejtették, ám még csak most jön a neheze. Új szerepek és új feladatok várnak a hőseinkre, el kell fogadniuk önmagukat, és el kell fogadtatniuk magukat a házuk népével, akiknek a szokásaik és elvárásaik oly távol állnak attól a világtól, amiben Valeniába menekült fiatalok nevelkedtek.
Aodhan és Brienna szemszögéből is olvashatjuk az eseményeket, így Cartier mester múltjáról több információt tudhatunk meg, mint eddig. Megismerhetjük a családja tragédiáját és felfedezhetjük benne a bosszúvágyát, miközben a két fiatal sorsa egyre inkább összefonódik, és olykor nehéz döntéseket kell hozniuk vonzalmukat félretéve. Szemtanúi lehetünk az igazságszolgáltatásnak, egy nemzet és ország helyreállításának, miközben a megbuktatott hatalom szimpatizánsainak áskálódásait, üzelmeit igyekeznek semmisíteni.
– Igen, én vagyok a sötétség a fényed mellett, Aodhan – vette át Declan a helyzet uralmát. – Én vagyok az este a hajnalod mellett, a tüske a rózsáidon. Te és én össze vagyunk kötve általa, mint a testvérek.
Olvasmányos, gördülékeny fantasy regény ez, amely megmutatja egy terrorban tartott nép árnyait és szenvedéseit, de a kamaszok számára is emészthető módon. Megtapasztalhatjuk a jót és a rosszat, ám minden balsejtelem és rémisztő fordulat ellenére megnyugtató, mesébe illő befejezést kapunk. Brienna és Cartier is szerethető, pozitív karakterek, akik ha meg is inognak, végül mindig a helyes utat választják.
Mert a fény mindig legyőzi a sötétséget.
a regényről többet:
