Adott egy nagyszájú tolvaj néma varázserővel megáldva és jókora adóssággal a nyakában. Adott egy lovag, akinek egy ádáz bestia van a mellkasára tetoválva és magányosan járja az útját egy nemes célt hajszolva. Adott egy fiatal, vonzó boszorka, aki vagy zseniálisan varázsol, vagy mindent elbaltáz. Mi történik, ha ezek hárman összefognak? Na most kiderül! És az sem utolsó, hogy egy vaksi kóbormacska is melléjük csapódik, egyem a szívét. Fogadjátok szeretettel az ajánlómat Christopher Buehlman horroríró első fantasy regényéről: A fekete nyelvű tolvajról, amely egy sorozatindító kötetnek készült. Remélem, valóban várhatóak majd folytatások ebben a világban és ezekkel a főszereplőkkel!
Meghalni készültem.
Még rosszabb, hogy néhány rohadék társaságában készültem meghalni. Nem mintha féltem volna a haláltól, de talán fontos, hogy kivel halsz meg.
Fentebb a történet első sorait olvashatjátok. Engem rögtön megvett magának ez a szöveg, nem beszélve arról, hogy Kinch Na Shannack, aka a fekete nyelvű tolvaj a maga humoros, olykor alpári, máskor igazán elmés megjegyzéseivel tárja elénk a kalandjait. Olyan ez a regény, akár egy útinapló. Kinch tisztában van önmagával, tudja, hogy se nem bátor, se nem becsületes, de még szívtiprónak sem nevezhető, de éppen emiatt olyan szerethető, hiszen a maga módján mégis csak igyekszik a lehető legtöbbet kihozni hitvány kis életéből. Éppen egy rajtaütést terveznek szedett-vedett kis útonálló csapatával, amikor megjelenik előttük Galva, a lovag meg a rémisztő “hollóharcosa”, majd jól helybehagyja őket.
Tolvajunk meglógott, amikor be akartál sorozni a goblinháborúk egy újabb felvonásába és tolvajnak képződött, mert úgy vélte, szeretne még élni pár évtizedig, mintsem alulról szagolni az ibolyát, mert manókra emlékeztető termetével és satnya tagjaival biztosra vehette, hogy az első napokban felfalja a hírhedt ellen. Ám ahhoz, hogy igazán jó zsebmetsző lehessen, képződnie kellett a céhnél, amely hatalmas adósságot varrt a nyakába és újra, meg újra feladatokat adott kópénknak a törlesztését cserébe. Így hát Kinch kénytelen meglátogatni Galvát, a fémbe burkolózott hölgyet, aki pár órával ezelőtt elagyabugyálta, és felajánlani neki a szolgálatait:
– Őrizlek majd, amíg alszol. Alszom, míg te őrzöl. Hazudni fogok neked, amikor nem számít, de a kedvedért is hazudni fogok, amikor számít. Ha hagyod, hogy én beszéljek, gondoskodni fogok róla, hogy kihagyd a viszkető farkú hímringyót, és megszerzem a kereskedő hordóinak legjobb borát. Soha többé nem kerülsz olyan ajtó elé, amelyen nem juthatsz be, és olyan fal elé sem, amelynek nem látsz át a túloldalára. Nekem szükségem van a karod erejére, ez igaz, neked viszont szükséged van az orromra. Ha magadra veszed a harcok nagyobb részét, gondoskodom róla, hogy tudd, honnan jönnek az ellenfeleid, és kiiktatom a gyengéket. Nem leszek a kutyád, de ha csak feleolyan farkas is vagy, amilyennek gondollak, akkor találtál útitársnak egy rókát.
A nő azt felelte:
– Holnap kérdezz meg újra.
És visszament, hogy nekem hátat fordítva tovább aludjon.
Személy szerint én már nagyon vártam egy olyan könyvet, ami nemcsak eseménydús és választékos a nyelvezete (legyen szó akár káromkodásokról, akár a leírások sokszínűségéről), hanem meg is nevettet. Ez a fantasy pont ilyen volt. Olvastam pár véleményt, miközben és miután olvastam Buehlman regényét, és egyesek arra panaszkodtak, hogy nem elég feszes, nagyon csapongó a történet, a főszál pedig ék egyszerű. Engem ez egyáltalán nem zavart. Hogy miért? Mert a kalandozások közben tágult a világ, több ország népeit, kultúráját és fajait megismerhettük, az óriásoktól kezdve a mágusokig, míg a szereplők motivációi, kapcsolatai is árnyaltabbá, mélyebbé váltak. Volt itt fejvadászat egy mágikus lényre, tengeri csata egy krákennel, raboskodás egy goblinhajón, valamint románc és barátság is szövődött főhőseink között.
Hogyan lesz a csélcsap kis fickóból hűséges férj? Hogyan lesz a gyáva dezertőrből harcedzett férfi? Mi kell ahhoz, hogy a meghunyászkodó zsebmetszőből az igaz ügyek élharcosa legyen?
Milyen pompás királyság is az elme, amely felett mindenki maga uralkodik!
…mert az ember csak addig hajlandó sötét bányában gürcölni, amíg napfényes mezőkről álmodhat, és csak akkor hajt térdet egy zsarnok előtt, ha titokban elvághatja a zsarnok torkát lehajtott feje magánszínházában.
Olvasás csak saját felelősségre! Ha kinyitod ezt a könyvet, ügyelj az ujjaidra és az ingóságaidra, meg ne lovasítsák őket! Az Agave Könyvek tavaszi újdonsága, A fekete nyelvű tolvaj egy olvasmányos, humoros és szókimondó fantasy egy szerethető antihőssel a főszerepben. A történet egy alaposan kidolgozott világban játszódik sok-sok kalanddal, epés megjegyzéssel, vezekléssel, árulással és mágiával. Bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a kalandregényeket, a klasszikus fantasy történeteket és a fekete humort.
a regényről többet:
