“A mesék az én világom” ─ Interjú Bombicz Judittal

“A mesék az én világom” ─ Interjú Bombicz Judittal

Bombicz Judit nagyon szeret olvasni, imádja a természetet, az állatokat, és a főzést. Szeret énekelni, van jó néhány felvétele is. Gyermekkorától kedveli a művészeteket, így sokat rajzol. Felnőttként inkább fantasy képeket alkot, kizárólag grafittal. Amióta meséket ír, néha egy-egy történethez saját rajzot is készít a számítógépen. Mivel ezek egyike sem profi eszközzel és programmal készül, eléggé műkedvelő dolog. A kurzorral rajzol, grafikus programban.

 

Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?

Már nem tartozom az úgymond fiatal alkotók közé, hiszen túl vagyok az ötödik x-en is jó néhány évvel. Szerencsére ez nem befolyásolja az alkotókedvemet. Amennyire vissza tudok emlékezni, kora gyermekkorom óta rajongtam a művészetekért. Irodalom, képzőművészet, zene. Leginkább mégis az irodalom állt hozzám mindig a legközelebb. Igazság szerint ez családi vonás, hiszen többen is vagyunk a családunkból, akik ezzel foglalkoznak. Tizenévesen a versek varázsoltak el leginkább. Abban az időben csak versben tudtam kibontakozni. Mesékkel akkor kezdtem foglalkozni, amikor megszületett a kislányom. Viszont akkor még nem írtam le ezeket, eszembe sem jutott, hogy egyszer még ez lesz az én utam. Lányom már a tini évei végén járt, amikor újra megkerestek a mesék és követelték, hogy leírjam őket. Azóta ez az út töretlen és remélem, az is marad életem végéig.

 

Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?

Az írás számomra valamilyen szinten az élet. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélküle, de mi értelme lenne? Nagyon szeretek írni, nagyon szeretem minél jobban kifejezni a gondolataimat. Az írás maga hobbi és hivatás is egyben nekem. Valamiért úgy érzem, muszáj olyan meséket írnom, amikből a gyermekek megtanulhatják azokat a fontos értékeket, amiket elveszni látok a világból, az emberiségből. Szeretem az általam ismert dolgokat átadni nekik, lehetőleg olyan módon, hogy közben élvezzék is, amit csinálnak. Egy jó mese elrepítheti őket olyan helyekre, olyan világokba, ahová másképp soha nem jutnának el. Viszont egy jó mese tanítja is őket. Ráadásul nem direkt módon, hiszen jól szórakoznak, és közben észre sem veszik, hogy új dolgokat tanulnak meg az életről. Olyan dolgokat, amiknek hasznát vehetik későbbi életük során.

 

Mi az, amit adni tudsz az embereknek, azáltal amit csinálsz?

Mint már fentebb is említettem, szeretném, ha az emberekből nem halnának ki azok az értékek, amik az embert igazán emberré teszik. A jóság, a barátság, a szeretet, az őszinteség, a bajtársiasság és még sorolhatnám akármeddig ezeket a fogalmakat. Hiszen ezekre mind szükségünk van ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben, hogy igazi emberi kapcsolataink lehessenek, hogy azt érezzük, tartozunk valahová, valakihez, valakikhez. Egyszóval kellenek ahhoz, hogy ne érezzük magunkat magányosnak, ne legyünk egyedül a világban. Reményeim szerint örömet, boldog perceket, pozitív útmutatást közvetíthetek meséimmel leginkább azoknak a gyermekeknek, akik fogékonyak erre, hiszen ők még formálhatóak, taníthatóak.

 

Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!

Mivel a gyermekirodalom lett az én utam, a példaképem is egy olyan ember, aki meséket írt. Ő nem más, mint Beatrix Potter angol írónő, akinek meséit könyvben is megjelentették. Nagyon szeretem a történeteit, s nem mellékes, hogy én is leginkább az állatmesékhez vonzódom, leginkább az állatokról írok. Ezen kívül Fekete István ízes szóhasználatát is nagyon szeretem. A kedvenc idézetem is tőle való, méghozzá a Tüskevár című könyvéből, ami számomra örök kedvenc.

„Ebben nem csalódsz. Nem beszél, hát nem is hazudik, nem ígér, mégis odaadja mindenét, nem szól, mégis többet mond, mint amit valaha ember mondott.”

kép: Szabó Ferenc

Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?

Legbüszkébb arra vagyok, hogy mindenféle nehézség ellenére, ami eddig az utamba került, még mindig nem adtam fel a harcot a mesékért. S hogy miért harcolok értük? Mert úgy érzem, a gyermekirodalom nincs a megfelelő helyen. Nem foglalkoznak vele eleget, nem igazán ismerik el. A meséknek éppen akkora a létjogosultságuk, mint a felnőtt regényeknek. Sőt, tovább megyek, úgy vélem, még nagyobb figyelmet kéne szentelni nekik, hiszen a mesék alapozzák meg leginkább, hogy egy gyermekből olvasó, irodalomszerető felnőtt lesz-e, vagy sem. Nem azt mondom, hogy kizárólag a mesék terelhetik jó irányba ezt a késztetést, de nagy részben igen, hiszen a kicsik a mesékkel ismerkednek meg elsőként, nem pedig a felnőttirodalommal. Természetesen nagyon büszke vagyok még a kiadott mesekönyveimre és mindenféle antológiában történt megjelenésekre is. No és persze a lányomra, aki követett engem ezen az úton, hiszen belőle költő, poéta lett.

Sok fitymáló véleményt olvastam már a Dugonics András Irodalmi Díjról, de én nagyon is büszke vagyok az ott elért eredményeimre. Hiszen azokat az olvasóimnak, barátaimnak köszönhetem. 2020-ban I. helyezett lettem a Mese kategóriában. Ugyanebben 2021-ben VI., 2022-ben IV. helyezést értem el.

Mi motivál a mindennapokban?

Igazság szerint az írásra nem igen kell motiváció számomra, én inkább azt mondanám, inspirációra van szükségem. Elég, ha meglátok valamit, ami elindít bennem egy gondolatsort. Legyen az egy katicabogár, egy kedves mosoly, az eső, a havazás, bármi, ami történik velem, körülöttem. Valójában, most, hogy jobban belegondolok, mégis van valami, ami elég jó motiváció a mesék írására. A gyerekek mosolya, amikor találkozom velük. Vagy amikor olyan gyerkőccel találkozom, akinek megvan valamelyik mesekönyvem és boldog mosollyal közli velem: “Tudom ám, hogy te írtad a mesekönyvemet!” Az ő dicséretük, szeretetük a legnagyobb motiváció.

Kép: Bombicz Judit

Mi az, ami boldoggá tesz?

A gyerekek és felnőttek visszajelzései nagyon boldoggá tudnak tenni, hiszen hatalmas lökést adnak a folytatáshoz. Az egyik legjobb dolog a világon, amikor az olvasók biztosítanak arról, hogy jól csinálom a dolgom és olyat adok nekik, ami őket is boldoggá teszi. Mindig is szerettem adni, ez most sincsen másképp. Azt adom, ami módomban áll. A gondolataimat, amikben benne vagyok én is, a szívem és lelkem egy-egy darabja is.

Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk most azt is megteheted!

Úgy érzem, nem lehet elégszer elmondani néhány dolgot az olvasóknak. A visszajelzésekről, vélemény írásáról van szó. Nem csak nekem, minden írónak szinte létszükséglet, hogy olvasói visszajelzéseket kapjon. Akár szóban, akár írásban. Hiszen ezek által tudunk tovább fejlődni, ezek segítenek abban, hogy még jobb és szerethetőbb történeteket tudjunk alkotni. Nekik. Nektek, olvasóknak. Nem hiszem, hogy olyan sokat kérünk, cserébe azokért a percekért, órákért, amiket egy-egy jó történet, könyv által kaphat meg bárki. Nem kerül pénzbe, csak néhány percbe, de számunkra néhány szó nagyon sokat jelenthet. Lehet, hogy valakinek éppen azt, hogy ne hagyja abba az írást, ne adja fel azt, amivel másoknak örömet hozhat az életébe. Nagyon remélem, minél többen fognak élni ezzel a lehetőséggel. Az internet korában ennek már semmi akadálya, ennél egyszerűbben soha nem lehetett még kapcsolatba kerülni egy-egy íróval. Nem csak pozitív dolgot lehet megírni, elmondani, hiszen mi is emberek vagyunk, így nem tökéletesek. De mindig szem előtt kell tartani, hogy milyen stílusban közli az ember a véleményét a másikkal.

Zárásként kérlek mesélj kicsit a jövőbeli terveidről!

Igazság szerint jelenleg annyira behatároltak és kilátástalanok a lehetőségem, hogy nagy terveim nincsenek. Persze ez így teljesen nem igaz, hiszen nekem is vannak álmaim, céljaim, amiket nagyon szeretnék megvalósítani. De egyelőre ezek nem kaphatnak szabad utat, s az sem titok, hogy az anyagiak szabnak gátat ezeknek. Nem csak nálam, sajnos nagyon sok írónál ez a helyzet. Mindenesetre az írás folyamatos, már belekezdtem egy új mesekönyv írásába. Emellett a szerzői oldalamon minden hónapban indítok egy nyereményjátékot, melyen saját mesét lehet nyerni. Ezt már 2017. decembere óta minden hónapban elindítom, ami eddig 67 mesét, s így 67 elégedett nyertest jelent. Ezt a játékot továbbra is folytatom. Ezen kívül idén még egy játékot beiktattam, aminek Aktivitási nyereményjáték a neve. Az oldalamon erről bárki tájékozódhat. Csoportomban pedig havi rendszerességgel indítom a Kreatív írás játékot, ahol szintén szeretettel várunk mindenkit. Ha valakinek személyre szabott mesére lenne szüksége, ez is megoldható, hiszen már szerzői oldalamon is olvasható ez a lehetőség. Ezeken kívül pedig írás, írás és írás. Pályázatokra is jelentkezem, amikor érdekel valamelyik. Köszönöm a lehetőséget, a kérdéseket és köszönöm az olvasóim szeretetét!

 

Elérhetőségek

Instagram: bombiczjuditiro

Facebook: azirasmegmarad

Blog: juditworld

Moly: bombicz judit

Meskete.hu: meskete.hu/szerzok/bombicz-judit/88

Köszönjük Juditnak a válaszokat!

 

 

Kiemelt kép: Bombicz Judit

Szerző:

Farkas Anita vagyok. Zenemániás, könyvmoly és sorozatfüggő. Szeretek nagyokat sétálni, tartalmasakat beszélgetni. Az írás már tinédzser korom óta része az életemnek. Azzal, hogy a Lendület csapatához csatlakozhattam valóra vált az újságírói álmom. Igyekszem minél több rovatban alkotni, és cikkeimmel hozzájárulni olvasótáborunk bővüléséhez.