Ha az írás a fotózással párosul, egy olyan szenvedélyes, tehetséges alkotót kapunk eredményül, mint amilyen Papp Ákos is. Ebben a rövid interjúban megismerhetitek a munkásságát, és egy kicsit betekintést nyerhettek az életébe, a gondolataiba.
• Mesélj kicsit magadról! Hogyan jött az ötlet, hogy alkotni kezdj?
Egész korán kezdtem el írni verseket, cetlire, füzetbe, akár az égboltot is teleírtam volna, de aztán hosszú éveken át leginkább 
kocsmaasztalra és bárpultokra támaszkodtam, de a verssorok ott is kikívánkoztak. Nehéz időszak volt; ha létezik földi pokol, akkor megjártam, de már hetedik éve ismét tiszta, józan fejjel veszem kezembe a tollat. Az írás segített túlélni ezt az önpusztító őrületet, miközben születtek olyan alkotások, amik ma is megállják a helyüket, sőt az egyiket nem olyan régen választották be a József Attila Vers-Dal fesztiválra. Mindenesetre abban a korai, nehéz időszakban is jelentek meg írásaim, szakmai tanulmányaim. A viharokkal vert életszakasz sok mindenre megtanított, az alkotási folyamat mára letisztult és azóta több helyen publikálok rendszeresen.
A fotózás más dolog. Néhány éve, már felépülésem idején, egyszer véletlenül mobilomat babrálva lefotóztam a Lánchidat és elcsodálkoztam annak szépségén. Elementáris erővel érkeztek meg belém a színek és a formák. Azelőtt nem fényképeztem, azt sem szerettem, ha engem fotóznak és képeket se nagyon nézegettem. De történt valami akkor, azon az éjjelen, talán magam is fényt kaptam, annyi ismeretlen dolgot vettem észre, ami mellett idáig vakon elsétáltam. Azóta is tart ez a szerelem és egy egyszerű fényképezőgéppel járom a várost, amolyan utcai fotósként.
• Mesélj a művészetedről! Mit jelent számodra?
Nálam a képek történetbe ágyazva jelennek meg, a kettő együtt alkot koherens egészt.
Kép- és szövegformázónak tartom magam, tulajdonképpen nem izgat, hogy mások hogyan definiálják, amiket létrehozok, hívhatják tőlem művészetnek is. Mindenesetre ezáltal tudok kapcsolatba kerülni a világgal és talán a világ is megért belőlem valamit. Szeretem az egyszerűséget és természetességet, izgatnak az apró részletek. Meglátok valamit és történetekben gondolkodom. Tavaly több helyszínen volt látható az „Ébredéstörténet” című fotó-szöveg kiállításom, ami tulajdonképpen saját felépülésem stációit mutatja be. Függőségről, démonjaimról, a mélypont megéléséről, reményről és magáról a felébredésről, újrakezdésről mesélek a kiállított anyagban. Nem kívánok értelmezni, csupán kinyitok egy titokzatos ajtót, ahonnan – ha betérsz –, azt veszed ki, ami számodra fontos.
A képeken csak minimális utómunkát végzek, szeretem, ha van rajta egy kis rendellenesség, különös billenés, vagy eltérés a megszokottól. A tökéletlenség része az egésznek. A technikai dolgok számomra másodlagosak, a látásmódot, az üzeneteket és a kapcsolódó érzéseket tartom fontosnak. Utóbbi időszakban kollázs-munkákat készítek, keresem az utat, amiben legjobban ki tudom fejezni magam.
Verseim és képeim sokszor csak együtt értelmezhetők. Szeretem összerakni őket, akár egy mozaikot. Így volt ez a kiállítás esetében és most a terveim között szerepel egy könyv, ami hasonló módon válik érthetővé.
• Mi az, amit adni tudsz az embereknek azáltal, amit csinálsz?
A legreménytelenebb helyzetből is ki lehet kerülni, mindig van kiút, ez az egyik üzenetem. Mesélek nehéz helyzetekről, elakadásról és felcsillanó reményről, apró csodákról, amik a mindennapokban léteznek, mellettük nem szabad elmenni. Ha nyitott szemmel jársz, akkor észreveszed az ablakrésen beszűrődő fényt, a házfalon elbújó homlokzatot, a vízen ringó árnyat és szinte láthatóvá válnak az érzések is. A világ, úgy ahogy van, gyönyörű és félelmetes. Lehet tanulni jóból-rosszból, hiszen mindkettő része az életnek. Ezek megmutatását tartom fontosnak.
• Van valaki, akire felnézel, esetleg olyan művész, akit példaképednek tekintesz? Ha van kedvenc idézeted, oszd meg velünk!
Dosztojevszkijt újra és újra olvasom, akárcsak Tolsztojt. Fiatalabb koromban a klasszikus költőket szerettem, sok száz Ady és József Attila verset tudtam fejből. Volt Illyés Gyula korszakom, aztán Pilinszky és Nagy László. Utóbbi években nagyon sok kortárs költő versét olvasom, közöttük amatőrökét is.
Kiállításokra 10 éve járok; párom művészettörténész, leginkább az ő ajánlatai szerint. Így nagyon sok kortárs képzőművész alkotásait láttam, közöttük fotósokat is.
• Mi az, amire a legbüszkébb vagy, mióta ezzel foglalkozol?
Ébredéstörténet kiállításom tavaly Budapesten és vidéken, négy helyszínen volt látható, sokan megnézték, jó visszajelzéseket kaptam, cikkek, riportok, kritikák jelentek meg róla. A Zsuppán-kert Pajtagaléria egy bemutatkozó kiadványfüzetet is készített a kiállított anyagból. A téma egyedisége és személyessége többeket inspirált, hogy szembenézzenek saját érintettségükkel, akár függőségükkel is. Nem akarok meggyőzni senkit élettel kapcsolatos kérdésekről, csupán őszintén és hitelesen mesélni, ami velem történt, ennek kapcsán bárki levonhat következtetéseket magára vonatkozóan. A kiállítás kapcsán sokan megkerestek, bíztattak, kértek alkotásokat, így írásaim, képeim egyre gyakrabban jelentek meg különböző irodalmi, képzőművészeti portálokon és kiadványokban. Örülök, hogy lehetőségem van színvonalas helyeken publikálni. Néhány alkotásom hivatalos elismerésben is részesült, így a Budha FM fotópályázat, vagy a Napút haikupályázat kiemelt alkotója lettem. Azonban óvatos vagyok a dicsérettel, egy felépülő függő esetében ez nem árt, igyekszem reálisan látni magamat, sok elvesztegetett év van mögöttem, technikai és tudásbeli lemaradás, de persze vannak olyan képességek, amik reményre adnak okot és talán fejlődni tudok benne.
• Mi inspirál, vagy motivál a mindennapokban?
Van valaki, aki életre kelt bennem és közölni akar dolgokat, megmutatni apró rezdüléseket, finom árnyalatokat, érzéseket, vagy csak egyszerű módon beszélni. Ez a bennem rejtőző Erő, életem minden dolgában jelen van és ezzel máris a spiritualitásnál vagyunk, ami szinte minden alkotásomban ott rejlik. Látszólag körém épülnek a történetek, miközben közügyekről is beszélek, olyan életképeket és helyzeteket mutatok be, aminek részesei lehetnek mások is. Az alkotásoknak van egy vonzása, az egymásra találás, amikor felismered, ez veled is megtörtént, vagy éppen megtörténhetett volna, ilyenkor azonosulhatsz vele, magad is részese leszel az élménynek.
• Mi az, ami boldoggá tesz?
Hatással van rám a környezet és maga a társadalom, de saját lelki békém nem tőlük függ és ez számomra a legnagyobb öröm. Az a fajta szabadságélmény ez, amikor megtehetnék valamit, például haragudhatnék, vagy irigy is lehetnék, vagy éppen betéphetnék, de már nem kell megtennem. Nyugalmat ad az elengedés, amikor nem ragaszkodom őrült erővel dolgokhoz, pozícióhoz, kapcsolathoz, úgy, mint tizenévvel ezelőtt. És persze hálás vagyok, hogy sikerült helyrehozom és jóvátennem elrontott dolgokat. Az alkotás pedig mindennek a része, vagy inkább eredménye.
• Mik a további céljaid ezen a téren?
Néha beugranak olyan célok, hogy jó lenne egy másik kiállítás, vagy önéletrajzi ihletettségű könyvem befejezése, esetleg „önéletbaj” című blogoldalam egybeformázása. De ha mélyen magamba nézek, valójában írásra és fotózásra vágyom, minden más elvárás nélkül. Remélem, megmarad a tűz, ami alkotásra serkent, a többi úgyis megteremtődik majd.
• Ha úgy érzed, hogy még van olyan, amit szívesen megosztanál velünk, most azt is megteheted!
Szociális munkás, szociálpolitikus diplomáim mellett több szakirányú képzettséget is szereztem, mint például pszichodráma vezető vagy mediátor. A felnőttoktatás és segítés területein dolgozom, leginkább addiktológiai problémákra fókuszálok. A Református Drogmisszió Tisztás című függőséggel foglalkozó rádióműsor műsorvezetője vagyok Ágoston Csilla pszichológussal havi rendszerességgel a Mária rádióban a téma szakértőit és/vagy érintettjeit hívjuk beszélgetni.
Az önkéntesség része az életemnek, ha valaki megkeres és segítséget kér saját vagy hozzátartozója függőségével kapcsolatban, azt önzetlenül segítem, de szívesen veszek részt a témával kapcsolatos szakmai és/vagy érzékenyítő beszélgetésen, ez jóvátételem része is egyben.
• Ne felejtsd el megadni az összes olyan elérhetőséged, ahol a munkáidat láthatjuk!
Sok írásom, képem különböző művészeti portálokon elektronikusan is hozzáférhető és vannak, amik csak nyomtatott formában láthatók. Az Ébredéstörténet kiállítás képei jelenleg az Intaházi Rehabilitációs Intézetben megnézhetők, az anyagot egyébként nekik ajándékoztam. A youtube csatornámon a kiállításokról részletek, a Tisztás című rádiós műsor archívumában beszélgetések hallgathatók.
Személyes Facebook és Instagram oldalamon gyakran osztom meg írásaimat, fotóimat, elég kommunikatív vagyok Messengeren. Szakmai anyagaim egy részét a Százlátó üveg alapítvány oldalán publikáltam.
