A mai nap igazán különleges, hiszen a teljes napot egy olyan alkotónak szenteltük, aki egyszerre áll helyt a versek, prózák területén, valamint a fotózás világában is.
Papp Ákos Önéletbaj című kötetéről olvashattok a következő percekben.
Amikor megkaptam a kötetet Ákostól, már rögtön megmelengette a szívemet, hiszen egy képeslapot csatolt mellé, amit nekünk szerkesztőknek küldött.
Hálásan köszönjük, Ákos!
Majd elkezdtem lapozgatni a kötetet és gyönyörű fényképeket találtam szebbnél szebb versekkel. Ami számomra igazán különleges volt, hogy a képek és az írások külön-külön is megállják a helyüket, azonban együtt teljesednek ki igazán.
Aki nem ismerné Ákos történetét, annak jó kiindulópont lehet a 2020-as interjúja, ami ugyanúgy itt a Magazinnál készült. Ebben megismerhetjük azt az erős embert, aki a nehéz helyzetben leküzdötte a démont, ami próbálta elragadni és ma már tiszta tudattal és gyönyörű alkotásokkal lendület át ezen a nehéz időszakon. Az Önéletbaj is ezt a témát, küzdelmet, élethelyzetet dolgozza fel.
Ahogy olvastam a kötetet, akár egy regényt olvasnék, úgy ragadtak magával az oldalak. A 110 oldalas kötet egy rögös úton vezet át, ami teljesen magába szippant és segít belelátni egy függőséggel élő ember nehézségeit, lehetőségeit megismerni.
Egy olyan oldalát ismerhetjük meg ennek a betegségnek, ami segít átérezni ezt a küzdelmet, mindezt csodálatos versek, prózák formájában, amikhez a képek egy csodás keretet, támaszt adnak.
Szétmállik, ahogy megérintem
Álmomban temetőben jártam,
tollpihék takarták az utat.
Hajnal előtt fuldoklik a paplan,
a lélegzet vonagló ima,
táguló tér a tudat.
Mezítláb lépdelek rozsdás avaron.
Őszi falevelet köp elém a föld.
Harkálykopogás. Kiszáradt odú.
Alvó csontok a sziklakert alatt.
Kevés a kényelmes hely itt.
Korhadó fejfák. Mulandóság.
Dermesztő kompozíció,
ahogy száműzött szellemek
helyüket keresik.
Kanyarban fény. Érkező világ.
Látod? Az út befejezetlen.
A hajnal görbéje lepedők alatt
egy mozdulatlan kusza test,
szétmállik, ahogy megérintem.
Én őszinte leszek, kissé nehezen tudtam a kötet írásába belevágni, hiszen amikor megkaptam, akkor nem egészen ilyen jellegű útra számítottam és magam is meglepődtem, hogy a versek elolvasása után milyen nehezen jöttem a szavak.
Azt gondolom, hogy olvasás közben mindenki kicsit megtalálja önmagát a kérdések felvetülése közben és eszébe jut egy családtagja, barátja, ismerőse, aki nehezebb időszakon megy át.
Én a kötet elolvasása után napokig nem tértem teljesen magamhoz, hiszen tudtam, hogy Ákos egy hatalmas utat járt be és ez nem egy fikció, nem egy regény, hanem egy hús-vér ember tapasztalatai, mélypontjai, küzdelme.
Sajnos rengetegen megtapasztalják ezt a poklot akár magukon, akár egy szerettükön keresztül és úgy gondolom, hogy ez a kötet átsegíthető őket a nehéz pillanatokon, napokon.
Ezenkívül azoknak is tartalmas szemeszgetést, olvasást és élményt adhat a kötet, akik szeretnének belelátni ebbe a világba és megismerni az igazi küzdelmet az életben.
Csodás összefoglalóként a kötet leírását itt olvashatjátok:
A – G-ig olvashatjuk ebben a könyvben az Önéletbaj lexikonját, ahol talán éppen az utolsó versben megjelenő kombinóval utazhatunk a fotókon keresztül a Margit hídtól és a pillérébe rejtett fekete lyuktól az elmúlt idő elmosódott világán keresztül a “szétloccsant ég alatt” a Városmajori Jézus Szíve templom Bauhaus tömbje felé. Ha a verseket olvassuk, ez az út jóval hosszabb az első fekete lyuk vonzásától, amely a gyermekkor finoman felskiccelt kocsmatöltelékekkel belakott világa óta kísér(t)i egészen ama végsőig. Erről azt írja: “lelkemig hatolva beláttam, hogy elveszítettem ezt az élet nevezetű játékot, amibe féregjáratom végére értem, ahol vagy beránt végleg a fekete lyuk, vagy teológiai vita nélkül elhiszem bármilyen isten létezését, akinek segítségével a magam által teremtett vákuumból meríthetek energiát, s aki képes helyreállítani szétcsúszott értelmem.” Ezek a szövegek és képek éppen arról beszélnek, hogyan csúszik szét és hogyan áll helyre egy élet és mindezt teológiai vita nélkül teszik, valamiféle zsigeri őszinteséget keresve, mégse nyersen, hanem sokszor játékosan szembenézve azzal, hogy az élet baj és játék. Olyan játék, ami nem babra megy. Olyan baj, amellyel küzdeni, és amelyről különféle formákban beszélni lehet. És felhívja arra a figyelmet, hogy a baj mögött vagy mellett, vagy éppen annak ellenére mennyi parányi szépség is lapul benne, mely lehet egy vers, egy arc, egy régi szék, egy fodrozódó víztükör, vagy éppen egy madár röpte.
Modor Bálint
Zárásként szeretném megköszönni Ákosnak, hogy velünk és a világgal megosztotta történetét és ehhez egy ilyen csodálatos formát választott.
Úgy gondolom, hogy ezzel nagyon sok emberen tud segíteni és egy gyönyörű alkotással gazdagította a világot.
Kiemelt kép: internet
